Felvilágosult abszolutizmus

Felvilágosult abszolutizmus a Habsburg Birodalomban

III. Lajos bevezeti a Pragmatica Sanctiot (1722) mert nincsen fiú örököse, így létrejön a törvényes szabályozás, azaz lehetséges a leányágon való örökösödés, így kerül a lánya, Mária Terézia a trónra.
Mária Terézia (1740-1780)
Magyar rendi országgyűlést hívott össze, azért, hogy fegyverrel segítsenek neki megvédeni a koronáját a porosz fenyegetéstől (1741. szeptember 11.). A királynő beszéde meggyőzőnek bizonyult, mert a beszéd után a magyar nemesek így szóltak: "Életünket és vérünket a királyért!", ezért cserébe Mária Terézia érvénytelenítette apja néhány magyar ellenes intézkedését és törvényben rögzítette a nemesek adómentességét. Ezek az engedmények miatt több mint 35 000 katona harcolt a Habsburgok mellett az osztrák örökösödési háborúban.
1745-ben elhunyt a Habsburg ellenes csapatok vezetője, Károly Albert, az akkori Német-Római császár, ez igen meggyengítette őket. Károly Albert fia, III. Miksa választófejedelem külön békét kötött Mária Teréziával. A császári cím sem maradt betöltetlen, Mária Terézia férje, I. Ferenc kapta meg a Német-Római császári posztot. Azonban az osztrák örökösödési háborúnak még itt nem lett vége, 1748-ban az aacheni békeszerződés zárta le a háborút. Ugyan sok területet vesztettek, de a királynőnek sikerült megtartania a trónját.
A háborúzások ezzel nem értek véget, 1756-ban kitört a hétéves háború. Nagy Frigyes ugyanis támadásra számított a körülvevő országoktól, mivel a békeszerződésben Mária Terézia a saját oldalára állította Franciaországot, Oroszországot és Svédországot. II. Frigyes nem tehetett mást, mint lerohanta Szászországot, hogy megindulhasson Csehország felé. Sem a szászok, sem az osztrákok nem voltak felkészülve a támadásra. 1757-ben Nagy Frigyes győzedelmeskedett a prágai csatában, de vereséget szenvedett Kolínnál. Kisebb támadásokra került sor ebben az évben főként osztrák győzelemmel, ám az év vége mégis döntő porosz sikerekkel záródott. 1758-ban a poroszok védekeztek a Habsburg Birodalom ellen. 1759 volt a legnehezebb év Nagy Frigyes számára, annyira, hogy öngyilkosságon gondolkodott, de kisebb győzelmei reményt adtak neki a háború folytatásához. 1760-ra a felek kiegyenlítődnek 1762. Január 5-én elhunyt I. Erzsébet cárnő, utódja III. Péter volt. Mária Terézia nagy csodálója volt Frigyes hercegnek, ezért csapatokat küldött neki, sőt, közvetítette a békekötést Poroszország és Svédország között. Kiléptette országát a háborúból.
Mária Terézia megszerezte és meg is tartotta az örökségét. Ugyan a Német-Római császári címet nem kaphatta meg nő létére, de férje, Ferenc megszerezte a címet. A királynő nem tartott igényt arra, hogy ő irányítson mindent, inkább következetesen és tudatosan kereste új tanácsadóit és vezető politikusait, hogy azok segítsék munkáját. Az egyik ilyen segítője, egy osztrák diplomata, Wenzel Anton Eusebius von Kaunitz rengeteg dolgot tett a jó irányítás érdekében. Az ő nevéhez fűződik az osztrák külpolitika új vágányra terelése is. Rengeteg dolgot tett a belpolitika érdekében is, ő dolgozta ki az uralkodónő alapelveit. A végrehajtó hatalmat szétválasztotta az igazságszolgáltatástól. Kaunitz kancellár javaslatára államtanácsot állított fel, így politikai döntéseit mégjobban tudták irányítani szakemberek.
A királynő rengeteg intézkedést tett az oktatás fejlődése érdekében, növelte az állami iskolák számát, a Nagyszombati egyetemet átköltöztette Budára, és sok mást is előrendelt.
A katonaság szervezésésben is nagy áttöréseket ért el, a zsoldos hadseregről áttértek állandó hadseregre. Megalakult az első testőrség, amely önkéntes nemesekből állt össze.
Mária Terézia igencsak hitt a katolikus hitben, nem tűrte el az eretnekeket, a zsidókat sem szerette. Kiírtásukkal is próbálkozott, ám ez a gazdaság csökkenéséhez vezetett, így ezt visszavonta. Minden buzgósága ellenére az egyházat állami kordában óhajtotta tartani. Kénytelen volt feloszlatni a jezsuita rendet.
Mária Terézia Magyarország belpolitikájában is nagy változásokat szeretett volna elérni. Kezdve azzal, hogy be akarta szüntetni a nemesek adómentességét, ám sok ideig ez nem következhetett be, mert mindig sikerült kiállniuk az engedmény mellett. Egyik alkalommal, amikor felvetette ezt az ötletet szintén kudarcot vallott, sőt, a nemesség megnövelte a majorsági földeket a jobbágytelkek rovására, ez az államnak sem volt jó, mivel a majorsági földek jövedelme után nem kellett adót fizetni a jobbágytelkek után meg igen. Így csökkent a bevétel, és ezt valahogy növelni kellett, így hát bevezette a kettős vámrendszert, ami erősen visszavetette a magyar ipar fejlődését. Ezzel a rendelettel a királynő a birodalom önellátóságát akarta elérni.
Mária Terézia uralkodása alatt is folytatódott a rendek háttérbe szorítása, a királynő is folytatta a betelepítéseket, ami igen sok pénzbe került.
1765-től uralkodásának végéig felvilágosult abszolutista módszerekkel kormányzott, ebben az időben országgyűlést sem hívott össze.

Demokrácia kezdetei

ANGLIA A 18. SZÁZADBAN

Angliát a 18. Században rengeteg változás érte. Skócia és Anglia egyesülésével létrejött Nagy-Britannia. Megjelent a miniszteri ellenjegyzés (a kiadott rendeket a miniszternek is alá kell írnia.) A parlamentnek egyre nagyobb hatalma lett, leválthatta a miniszterelnököt. Így alakult ki a parlamentális monarchia (mivel a királyság államformája megmaradt, ezért monarchia maradt.) De ez még közel sincs a demokráciához, mivel ahhoz a legtöbb emernek választójoggal kéne bírnia, ám Angliában ilyenkor még csak a nép 4-5%-ának volt joga a választáshoz. a hétéves háborúval Anglia legyőzte riválisát, Franciaországot, (1756-1763) elkezdte megépíteni a világ legnagyobb gyarmatbirodalmát.

AZ AMERIKAI FÜGGETLENSÉGI HÁBORÚ ÉS ALKOTMÁNY

Az amerikai függetlenségi háborúban a brit fenhatósága alatt álló észak-amerikai gyarmatok harcoltak Nagy-Britannia ellen. Miután Nagy-Britannia legyőzte Franciaországot a háború alatt felgyülemlett államadósság egy részét az amerikai gyarmatokra hárította. Az 1770-es években előkerültek a problémák a gyarmatok és Nagy-Britannia között.

A BOSTONI TEADÉLUTÁN

Előzményei:
A fehér telepesek száma hirtelen megnőtt a gyarmatokon. Az angolok hasznot akartak abből húzni, jelentősen megemelték az adókat és a behozatali vámokat. Rengeteg termékre új adókat vetettek ki, többek között a teára is. Űa telepeseknek ez nagyon nem tetszett, hogy ők fizetik az új adókat, közben mégsincs képviseletük a parlamentben. Emiatt gyakorivá vált a csempészet, melyben John Hancock is részt vett. Hajóját elkobozték őt pedig vád alá helyezték. Védője John Adams volt, a vádat elvetették ám Hancock bojkottot szervezett a Kínából érkező teák ellen. Kelet-India eladósodott.
1773. December 16-án a telepesek a tenberbe öntöttek 3 hajónyi teaszállítmányt. Követkeményei: Ez a "teadélután" vol ta kezdete a lázadásnak, ami egyre kezdett elmérgesedni, mivel erőszakkal akarták leverni. Ezek az események nagyban hozzájárultak az amerikai függetlesnégi háború kitöréséhez.
A teadálután után 1774-ben megalapították az első kongresszust.
A háború kezdetét lexingtoni összecsapás jelentette. Ezután a gyarmatok megalapították a második kongresszust, megalakították a kontinentális hadsereget. 1776. Július 4-én aláírták az egyesült államok függetlenségi nyilatkozatát.

A FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZAT

"minden ember egyenlónek teremtetett, a Teremtő bizonyos elidegeníthető jogokat adott, melyek közé tartoznak egyebek között az élet, a szabadság a boldogulásra való törekvés." Arra, hogy ezeket a jogokat betartsák kormányok voltak. A nyilatkozatban a felvilágosodás eszméi jelentek meg. (szabadságjog, egyenlőség és a deizmus eszméje stb.) A nyilatkozatot egy 5 tagú kongresszus fogalmazta meg (John Adams, Benjamin Franklin, Thomas Jefferson, Robert R. Livingston, Roger Sherman)

Interaktív feladat

Régi rend válsága

FRANCIAORSZÁG A 17.-18. SZÁZADBAN

Franciaország népessége rendkívül megnövekedett a 18. Században. Ez a gazdaság és a kereskedelem növekedéséhez és élénküléséhez vezetett. Ám ennek voltak rossz oldalai is, a népességnövekedés az életszínvonal süllyedéséhez vezetett. Az árak egyre csak növekedtek, ráadásul Franciaország élelmiszertermelése igen gyér volt, messze elmaradt más Európai országoktól. Nem használták azokat a találmányokat amelyek segíthettek volna a mezőgazdaságban, mintha lemaradtak volna a középkori termesztésnél. Ennek az az oka, hogy itt még él a jobbágyság és nem érdekük a fejlődés, mert a földesúrnak dolgoznak. A földesurakat sem érdekli a fejlesztés, mert ha egy nemes korszerűsítésbe kezd akkor elveszti az adómentességét, így a földesuraknak sem érdekük a fejlőA gyengébb termésű években az árak még magasabbak voltak, a sok természeti katasztrófa miatt ez igen gyakran megesett. A szegényebb nép így még nehezebben jutott élelemhez, éhségzendülések törtek ki, tároló helyeket rohant meg az éhező nép.
A 18. Század közepére Franciaország képtelen volt előállítani a saját ellátásához szükséges pénzt. Az óriás hadsereg és a háborúzások igen sok pénzt vettek igénybe, és az állam nem tudott honnan pénzt szerezni, mivel sem a nemesek sem az egyház nem fizetett, az adómentességek miatt. Teljesen rendszertelen volt az adóztatás, mindenkinek más fajta és rengeteg fajta adót kellett fizetnie. Emiatt az adók nehezen voltak behajthatók. Így az ország hitelt vett fel különböző bankoktól, ám az adósságuk egyre csak nőtt. A helyzetükön az sem segített, hogy az amerikai függetlenségi háborúból semmilyen bevételük nem lett, viszont annál több kiadásuk volt. 1788-ban kimondták az államcsődöt.
A nemesek jelentősen különböztek a polgároktól, legfőképpen abban, hogy adómentesek voltak. A nemesek részt vehettek a bírói döntésekben, viselhettek kardot, járadékokat szedhettek a parasztoktól, míg ezt az egyszerű polgárok nem tehették meg. Ezek a kiváltságok nagyban hasonlítottak az egyház kiváltságaihoz, adómentesek voltak, szedtek feudális járadékot, tizedet és rendkívül nagy vagyonuk volt. Ám ebben az időszakban, a felvilágosodás korában, rengeteg ember kezdett eltérni a vallástól, főként az egyháztól. Minden nehéz munka a harmadik rendre maradt, nekik kellett szolgálniuk a nemeseket, az egyházat és a királyt is. Mindemellett katonának is ők mentek.
Egy valamiben mégis egyet kellett értenie a nemességnek és a polgárságnak, az abszolutizmust le kell váltani alkotmányos monarchiára. Ez valószínűleg azért alakult így, mivel Franciaországnak ebben az időben nem akadtak túl jó királyai. Egyik királynak sem volt tekintélye. Amikor XVI. Lajos a trónra lépett már semmit sem tehetett, a nép nem tisztelte őt és a király nem is értett túl jól a vezetéshez, ő inkább elvolt a maga barkácsműhelyében. A nép nem utálta a királyt, csak éppen azt, hogy egyáltalán van király és feleségét, Maria Antoinettet egyenesen gyűlölték. A királyi udvar borzasztó pletykákat terjesztett a királynő romlott életviteléről, mivel a királynő sajnos nem tudta betartani az udvari etikettet (saját tanyát alapított az udvarban, állatokkal és ólakkal.) Úgy állították be, mintha rendkívül költekező lenne ez azonban nem volt igaz. Ezek az alaptalan pletykák azonban a király népszerűségének sem tettek túl jót.
Interaktív feladat

a francia forradalom

A forradalom monarchikus szakaszai

Franciaországban felkelések sora robbant ki a polgárok és a paraszotk között is akár a vidéki városokban, akár Párizsban. Mindenhol vidéken megalakult a Nemzetőrség, melynek párizsi élén La Fayette állt. Ezt hívták a "nagy félelem időszakának", mert mindenki félt mindenkitől, a parsztok és az urak egyaránt. 1789 augusztus 4-én megszűnt a papi tized és a földesúri szolgáltatások, és az összes többi kiváltság. Augusztus 20-án elfogadták az Emberi és Polgári jogok nyilatkozatát, mely kimondta az emberi egyenlőséget, és a szabadságokat. A király nem volt hajlandó szentesíteni ezt, de rengetegen összeszövetkeztek ellene, így például a párizsi nők felfegyverkezve Versailles-ba vonultak élelemért, az újságok követelték a király beköltözését Párizsba, és a törvények szentesítését. 1789 őszén eltörölték a régi közigazgatási rendszert, a tartományok helyett 83 megyét hoztak létre, és megtartották a helyi választásokat. A Nemzetgyűlés eltörölte a nemesi parlamenteket, a céheket és a belső vámokat, és bevezette az esküdtszéket és az új bíróságokat. 1791 szeptemberére elkészült az újféle alkotmány, mely alkotmányos monarchiává nyilvánította Franciaországot, törvényhozójának a Nemzetgyűlést mondta ki, valamint elválasztotta a hatalmi ágakat. Ezután az Alkotmányozó Nemzetgyűlés feloszlott, és helyére létrejött a Törvényhozó Nemzetgyűlés.
Ezzel sikeres lett a forradalom, a nemesség már nem állt ellen, az arisztokraták nagyrésze emigrált, a környező országok pedig nem léptek fel a forradalom ellen. Viszont a feszültségek továbbra sem szűntek meg, és a dolgok a terrorhoz és diktatúrához fajultak. A felvilágosodás igen antiklerikális volt. A pénzügyi hiányok továbbra is fennáltak, ezért az egyházat és a papokat államosították, az egyházszervezetet pedig beillesztették az államigazgatásba. A vallásos XVI. Lajos ezért utálta meg a Nemzetgyűlést, és ezért fordult sok, addig a forradalom mellett álló ember a Nemzetgyűlés ellen. A király megpróbált elmenekülni, de terve meghíusult. A monarchia hívei többségben voltak, így XVI. Lajos még a trónon maradt, de már nem fogadta el a Nemzetgyűlés új törvényeit. A porosz és osztrák uralkodó ellenséges leveleket írt a felkelőknek, így azok elhatározták, hogy megtámadják őket. A Nemzetgyűlés megszavazta a hadüzenetet, majd megkezdődött a 23 évig tartó háborúskodás, mely visszahozta az élelemhiányt, és a párizsi szegények elégedetlenségét. A király eközben folyamatosan megtagadta az új törvényeket.
1792 augusztus 10-én a Községtanács megszervezte a Tuileriák ostromát, a királyt és családját börtönbe záratták, az új vezető alak George Danton lett, a felkelés szervezője. Legyilkolták a palotát örző többszáz testőrt, és több ezer arisztrokata rabot mészároltak le.
1792 szeptember 20-án végül a poroszokat és osztrákokat megállították a valmyi ütközetben, a Nemzeti Konvent pedig kikiáltotta a köztársaságot.

Táblázat a különböző időközökről: Interaktív feladat

A forradalom köztársasági szakaszai

A Nemzeti Konvent az első olyan törvényhozó testület volt Franciaországban, melyet minden férfira kiterjedő választójog alapján választottak, bár közvetetten, és csak a köztársaság hívei mertek megjelenni. A 750 képviselőből 200 mérsékelten volt köztársaságpári, őket girondiaknak nevezték, mert nagyrészük Girond megyéből érkezett, vezetőjük Brissot volt és a szabadelvű, képviseleti demokrácia hívei voltak. Pár száz képviselő a radikális, felső sorokban csoportosulókhoz tartoztak, őket a hegypártiaknak, avagy jakobinusoknak hívták, mert többségük Szt. Jakab-kolostori klub tagjai voltak, vezetőjük Marat, Danton, Robespierre volt. Céljuk a Rousseau-féle állam volt, akár diktatúrát vagy terrort is bevezettek volna válságos helyzetben.
A képviselők nagyobbik része azonban a "mocsár"-hoz tartozott, kik előbb a girondiak, majd a hegypártiak mellett álltak. A Konvent mellet nagyhatalmú maradt a Községtanács is, melyet nagyon sokan támogattak, köztük a sans-culotte-ek.
A Konvent egy nagyobb hatalmú lett, már a király felett is ítélkezett, ki az alkotmány szerint sérthetetlen volt, de a jakobinusok mégis követelték kivégzését, így XVI. Lajost 1793. január 21-én kivégezték. Ezután rengeteg embert ítéltek a király mellett halálra hazaárulás néven. Erre válaszolva Anglia létrehozta az első koalíciót Franciaország ellen. Párizsban is nagy volt a viszály, mivel a parasztok nem akartak katonának menni, pedig kényszersorozások voltak.
A sans-culotte-oknak elegük lett, így 1792. június 2-án körülzárták a Konventet, a vezető girondiak letartóztatását követelve. A jakobinusok melléjük álltak, 29 girondit kivégeztek, és ezzel megkezdődött a jakobinus diktatúra.
Eközben a koalíció tagjai öt oldalról támadtak, tengeri blokád alá zárták Franciaországot. Több francia megye is a Konvent ellen fordult. 1793-ra már csak 23 megye volt a Konvent irányítása alatt. A jakobinusok egy diktatórikus, centralizált államhatalmat építettek ki. Ez az új állam kimondta az ármaximálást, az emigránsok foldjeinek kis parcellákra osztását, a közös földek felosztását a parasztok között, és eltörölték a rabszolgaságot. Kidolgozták az új alkotmányt, és először a történelemben bevezették az általános hadkötelezettséget. Ez a hadsereg nagyon sikeres volt.
Azonban mégiscsak sok szempontból az ellentétét érték el annak, amit akartak, az ármaximálás és a bérek maximálása miatt egyre többen feketéztek, és fokozódott az ínség és a vagyoni különbség. A sajtót és az ellenvéleményt elhallgattatták, a kereszténység gyakorlását lehetetlenítették, a templomokat bezárták, a papokat meghurcolták. Egyre fokozódott a terror mértéke. Kb. 40 ezer embert öltek meg a válságos időre hivatkozva, ebből csak 17 ezret ítéltek el. A régiek helyére négy új ünnepet vezettek be, és a keresztény naptár helyére tíznapos szakaszokat raktak. Megtiltották a ledér öltözetet, a nem hazafias színdaraboakt, az uram megszólítást és a táncos szórakozást. 1794 július 27-én a Konvent elrendelte Robespierre és társai kivégzését, kiket nem védett meg a párizsi nép.
A következő hónapokban megnyíltak a börtönök, kiszabadultak a terror foglyai, megszűnt a terror és a Konvent a girondi elvekhez tért vissza. A diktatúrát felszámolták, elfogadták az új alkotmányt, és létrehozták a Direktóriumot. Az új rendszer sok mindent visszafordított jóra, bár továbbra sem oldotta meg az ellátási gondokat, nem foglalkozott a szegényekkel, és nem vonta vissza a forradalmi rendelkezéseket. Eközben 1795 nyarán békére kényszerítették a koalíció tagjait, majd 1797-ben Bonaparte Napóleon verte le az osztrákokat, így Ausztriával is békét kötött. Elfoglalta Belgiumot, Észak-Itália egyes területeit, és kis köztársaságokat hozott létre határai mentén. Ezzel lezárult a francia forradalom.

Interaktív feladat

A forradalom örökségei - jelképek és fogalmak

A forradalom sok jelképet és örökséget hagyott maga után, amik közül egy pár még napjainkban is fennmaradt. Ezek közül a legfontosabbak a fehér kokárda (monarchia színe) és a trikolór (kék, vörös, fehér - Párizs színei a monarchia színével kiegészítve).
A "jobboldal", és a "baloldal" kifejezéseket még a mai politikában is gyakran használt kifejezések, ám a XVIII-XIX. században mást jelentettek. A jobboldaliak voltak a királypártiak, a baloldaliak pedig a király vétójoga ellen lázadtak.
A forradalmárok eredetileg békés polgárok voltak, de később megjelentek a "hivatalos" forradalmárok, akik kevésbé békés úton akarták lerendezni az ügyet. A király mellet állókból hamarosan ellenforradalmár lett, így a nemzet két részre szakadt.
A modern nemzettudat kialakulása

A forradalom után a középkori nemzettudatot (uralkodó, vallás, nyelv, kultúra, etnikum) elkezdte fölváltani a modern nemzettudat, amibe már az illető vagyona, neme, családi származása és életkora is számított.

Államnemzet

A forradalom idején kezdődött az átalakulás, amikor egy Franciaország területén élő embert - etnikai hovatartozására és nyelvére való tekintet nélkül - a köztársaság azonos jogokkal rendelkező polgárnak, vagyis teljes jogú franciának tekintették. Az országban kulturális fejlődés kezdődött és a francia nyelv általánosodott, egységesedett. Egységes királyság alakult ki, és a nemzetbe ezentúl a parasztok és a polgárok is beletartoztak.

Kultúrnemzet

Közép és Kelet-Európában lévő nagy és más történelmi múlttal rendelkező birodalmak (pl.: Orosz, Habsburg) nem tudtak hosszú távon fennmaradni és egységes államot alkotni, ugyanis itt túl sok féle nép élt, amiknek etnikumai, nyelvei, kultúrái teljesen különböztek egymástól.

Interaktív feladat

napóleon kora

Napóleon előtti problémák 1789-ig éhínség volt és pénzhiány, és rengeteg kormány váltotta egymást. Franciaországban polgárháborúk tomboltak és a terror uralt mindent. Szükség volt valakire, aki mindent megállít…

Napóleon feltörekvése

Napóleon megjelenése előtt Európában a nemesek parancsoltak és seregek manővereztek (bár valódi csata nem volt). Bonaparte volt az első rendes hadvezér (aki bár származása miatt nem tartozott igazi, rangos hadvezérnek, tehetsége a csúcsig repítette). Nem tartotta be a szabályokat, mindig háborúzott.
Napóleon propagandista volt, Itáliai győzelmeit például mindenki ismerte. A propaganda eszköze a művészet és a vallás volt. Ez mutatta meg, hogy nem csak jó hadvezér, de tehetséges politikus volt, így esélyes volt az államfői szerep betöltésére is. Amikor 1792 után visszatér Párizsba, törékeny békeszerződést kötött Európával és így 1797-ben véget értek a francia-osztrák csaták.
Bonaparte szinte egy csatát sem veszített el. Nemzeti hős lett belőle, amire Franciaországnak már régen szüksége volt, aki kirántja az országot jelenlegi helyzetéből. Ebben az időszakban a direktórium volt hatalmon, ami elég ingatag volt. Napóleon viszont várt még (ami meglehetősen jó döntés volt, hiszen később kiderült, hogy a direktórium mégsem volt olyan gyenge).
A direktórium elsöprése helyett Bonaparte keleten csatázott. Egyiptomban a mamelukok ellen harcolt, akiket bátornak és kitartónak tartott. Startégiája hatásos volt, hiszen nagyságrendekkel kevesebb katonát vesztett, mint ellenfele (körülbelül 3-at). Öt négyzetet alakítva rendezte el katonáit. Az első sor térdelt, a második állt, és szinte folyamatosan tüzeltek. A csata összesen egy órán át tartott; Napóleon ismét nyert. Ez után a magával hozott szakemberek segítségével a leigázott, addig rejtélyesnek tartott Egyiptomról nagyon pontos leírást készíttetett, ami több kötetben meg is jelent. Az egyiptológia szinte külön szaktudománnyá vált. A legfontosabb eredmény a Rosette-i Kő, ami a hieroglifák megfejtéséhez vezette a franciákat.
1799-ben visszamegy Franciaországba, ahol már nagyon várják. Otthonában polgárháború vette kezdetét, ezen szeretett volna segíteni, de félt, hogy hajója nem ér haza időben. Nagy tetteket hajtott végre, mert úgy érezte, hogy eljött a cselekvés ideje…
Észrevette, hogy a kormány erőtlen, és a válságot kihasználva államfő lett. Ő lett a leghatalmasabb, legjobb vezetője Franciaországban, és - bár sokan azt hitték, hogy akárcsak az eddigi kormányok, hamar megbukik - viszonylag hosszú ideig maradt hatalmon.
Ezek után Franciaország Ausztria ellen vonul, és szokásához híven meg is nyeri. A Német-Római császár parancsára egy békeszerződés jön létre, amiben azt fogalmazzák meg, hogy ne legyen több harc. Ebbe később a franciák is bekapcsolódnak, így Napóleon csaknem diktátori hatalomra tesz szert.
Bonaparte sokat tesz országáért. Katonai szempontból (belső és külső támadásokat illetően is) megvédi, parkokat, hidakat, csatornákat építtet, és eléri, hogy Párizs legyen a legszebb város. Erős kormányzatot, bürokráciát hoz létre, nemzeti bankot szervez, új jogrendszereket alkot meg (polgári jogok és kötelességek). Konkordátumot (az egyház és az állam között létrejött szerződés) hoz létre az egyszerű emberek nyugtatására. Saját példájára alapozva bevezeti a becsületrendet, mert azt vallja, hogy származástól függetlenül a tehetségek és a képességek által mindenki lehet sikeres.
Erőskezűen kormányzott, nem volt parlament. Szépen lassan monarchiát épített fel. A rendőrséget is megerősítette, mindenhol voltak besúgói, akik mindent jelentettek neki. Nem volt szólásszabadság; bárkit, akinek más volt a véleménye, kiiktatott. A lapokat cenzúrázta.
Már csak egy ország volt, amitől tartania kellet: Anglia. Európa-hírű flottája volt, ami ebben a korban a legerősebbnek számított, valamint rendkívül gazdag volt. De Napóleon nem félt… sőt még nagyobb hatalmat akart, uralkodó akart lenni. Attól félve, hogy hódításai elvesznek császári címet szeretett volna és Franciaországot birodalommá akarta tenni.
Ahogy minden mást is, ezt is elérte. A császári menet nagy sikert aratott. A díszítésekkel a régi római színházakat és templomokat próbálta utánozni (alapból is a Római-Birodalom példájára alarta formálni birodalmát). Rómából elhozatta a pápát, hogy megszentelje a koronát. Ezzel is a vallásos embereket állította maga mellé. A koronát viszont ő maga helyezte a saját fejére, ezzel jelezve, hogy saját erőből lett császár.
Ezek után egy európai hadjáraton Angliát is legyőzte, így már semmitől sem kellet félnie és bártan uralkodhatott.

Napóleon trükkjei és startágiái a politikában

Napóleon származása is eltért a többi francia uralkodókéhoz képest. Nem francia nemesi családból származott, hanem korzikai születésű volt. Ennek ellenére remek hadvezér volt jól szervezett hadsereggel. Más országok taktikáit is beleillesztette sajátjába. Ésszerű és sikeres csatákat vívott. A politikában is jeleskedett. Ezt mutatja, hogy szakemberekkel vette körül magát, akik őt segítették. A pénzt stabilizálta (értékálló fémpénz), a meghódított területeket megadóztatta. Katonáival nagyon jó, személyes kapcsolatot ápolt, és nem vezetőjükként viselkedett, hanem "egy volt közülük". A szegényeket támogatta, vallásszabadságot engedélyezett, a nemesi terheket könnyítette. Vámokat és állami bankot hozott létre. A rendőrséget megerősítette. Uralkodására merkantilizmus volt jellemző. Létrehozta a Code Napoleon-t, aminek átírt formáját még ma is használják.

Interaktív feladat