Milyen az AKG? (Tábori Andris cikke)

Kíváncsi voltam, hogy a többieknek hogyan változott meg az életük mióta ide járnak. Mennyire más ez az egész légkör a régi iskolához képest, hogy érzik magukat itt. A fent említett kérdésre egy kérdőív kitöltésével kerestem a válaszokat. Az évfolyam 70 diákja közül 40-en válaszoltak.

Kezdjük egyből a nyitótáborral. Ez a tízedikesek által megszervezett program arról szólt, hogy megismerkedjünk egymással és a patrónusokkal.  Az évfolyam nagy részének ez nagyon tetszett, ám voltak olyanok, akiknek nem, mert nem a hasonló érdeklődésűekkel voltak egy „nububan” (ez egy 12 fős csoportot jelent). Akiknek pedig elnyerte tetszésüket azok a jó hangulat, és programok mellett érveltek.

A következő kérdés a mindennapokra vonatkozott. Az évfolyam nagy része mindig jól érzi magát az iskolában, a többiek pedig csak nagyon ritkán vannak maguk alatt. Akik mindig jól érzik magukat azok szerint a barátok (a megkérdezettek 95%-a szerzett új barátokat), és a tanulásban elért sikerek okozzák az örömet.

A tanárokkal senki sincsen állandó konfliktusban, jó kapcsolatot ápolnak velük, sőt valakinek már nem is lehetne jobb a viszony. Az évfolyamtársaikkal legtöbben jóban vannak, de akadnak olyanok is akik mindenkivel. Akik pedig kicsit magányosabbak azok is megtalálták azt a vékony réteget, akivel eltölthetik mindennapjaikat.

Ezután az epochákról kérdeztünk, ami egy 80 perces óra, az AKG-s módszer része, mint tudjátok. Epochában tanuljuk az irodalmat, történelmet, matekot, és a természettudományos tantárgyakat is. A rajzórák is 80 percig tartanak. A válaszolók ¾-ének nagyon tetszik, hogy így tanulunk, és a 45 perces óráknál is jobb. Ám akadnak olyanok is, akiknek ez a 80 perc sok, és fárasztó végigdolgozni.

Az utolsó kérdés a következő volt: Azt kaptad az AKG-tól, amit vártál? Erre az évfolyam egyöntetűen igennel válaszolt.

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?