Miért jó félig külföldinek lenni? – Flakstad Janka

Nagyon szerencsés az, akinek mindkét szülője más országból származik. Még szerencsésebb, aki külföldön élt, tanult. Én is az ilyen emberek közé tartozom.

Apukám norvég és 4 évet éltünk kint, Osloban. Tudok egy nyelvet, amit az iskolában más gyerek nem. Néha jól jön. Néha nem. Sokkal könnyebb nyelveket tanulni úgy, hogy születésem óta két nyelven beszélnek hozzám.

Ráadásul a norvég nagyon hasonlít például a svédre vagy a dánra, tehát azokat automatikusan megértem. A németre és az angolra is nagyon hajaz, úgyhogy azokat sem nehéz elsajátítani. Sokan kérdezik, hogy nem nehéz-e egyik nyelvről hirtelen a másikra váltani, de nem. Nem nehéz. Mivel már 13 éve két nyelven beszélnek hozzám, teljesen természetes a nyelvek között váltogatni. Az is sokszor felmerült az emberekben, hogy nem szoktam-e keverni a szavakat.  Egyáltalán nem. Anyanyelvi szinten beszélem mind a két nyelvet.

Jó, mert így több kultúrát is meg tudunk ismerni. A két ország kulturális viseletei és ünnepei teljesen eltérnek egymástól. Ott a május 17 ugyan olyan fontos nap, mint itt az augusztus 20.

Nagyon szeretek kétnyelvű lenni. Különlegesnek érzem magam miatta, és ezzel, hogy anyanyelvi szinten beszélek egy másik nyelvet, felnőttként akár több lehetőséget is felkínálhat az élet, és még több nyelvet tudok megtanulni.

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?