Matematika óra kritika (Rafai Benedek írása)

A matematika számomra teljesen egyhangú, és unalmas tantárgy volt, egészen addig, amíg be nem jöttek a képbe az algebrai kifejezések. Ezek egy ideig színesebbé tették az egyszerű számokat, de egy idő után már teljesen érthetetlenné váltak, és végül ugyanolyan szárazzá, mint azelőtt. Véleményem szerint 80 perc a hét minden napján tele ezekkel az agyrohasztó számolgatásokkal teljesen elvenné az életkedvedet, ha az AKG módszer nem dobná fel kissé. Nekem még így is ez az a tantárgy, amiben a leglassabban telik el az epocha (és mellesleg óra közben itt nézek egyedül az órára, hogy tudjam, mennyi van még hátra), de mégis magasan űbereli az előző évi óráimat, és már el sem tudom képzelni, hogy élhettem epocha nélkül. Ám vegyük sorra hogy az AKG-s matek miben más az előző iskolában tanulttal:
Sokkal magasabb szinten vagyunk, amin nagyon meglepődtem, mert, amikor tavaly iskolát látogattam, mélységesen elszomorított, hogy ezek az „elit” gyerekek mértékváltásokkal foglalkoznak a hetedik iskolaévükben. De mára látom, hogy rosszkor voltam jó helyen.
Mindenkinek világos, hogy min segít pontosan az epocha. Sokkal tartalmasabbak lesznek az órák, és úgy általában többet jegyzünk meg a tanár szavaiból.
De, ami a legfontosabb: az órának végre van hangulata. A matektanáraim soha nem voltak valami nagy „arcok”, alig emlékszem Bea nénire… Vagy Edit volt? Mindegy. Az matekepochának van saját szellemisége, ami élvezhetőbbé teszi azt.
Mind Szilva, mind Pásztor Judit egyértelműen beviszik az órába az „alternativitást” (feltéve, ha van ilyen szó). A matek az AKG kisebb erőségei közé tartozik, de még így is erősebb (vetély)társainál. Hogy ki mennyire logikus, azaz „reál” gondolkodású, az dönti el igazából, hogy kedvence lesz ez a tantárgy vagy sem. De utálni biztosan senki nem utálja szívből ezt az órát, ha mégis, azt csakis a kahoot égető hiánya okozhatja.

Rafai „ladik” Benedek

Vélemény, hozzászólás?