Könyvek és olvasás – Márta

A mai fiatalok csak a telefonjukon lógnak meg az interneten, egész nap szelfizgetnek és fotóznak, már azt sem tudják, mik azok a könyvek – sok ilyen és ehhez hasonló sztereotípia kering a Z generációról az idősebbek körében. De lássuk, hogy állunk vele valójában! Kérdőívemet a könyvekről és az olvasásról húsz ember töltötte ki, mind a tizenhárom éves korosztályból.

Az első kérdés, amit feltettem, az volt, hogy Mit olvasol a legtöbbet az alábbiak közül: regények, novellák, újságok, versek, mesék, illetve volt még három választási lehetőség: a fentiek közül mindet, egyenlő arányban; szinte egyiket sem, nagyon keveset olvasok; csak azt olvasom el, ami kötelező.

Itt egyértelműen a regények győzedelmeskedtek, 74%-os többséggel, ezt a lehetőséget 14-en választották. Ezenkívül 10-10 százalék azok aránya, akik újságokat, illetve akik mindegyiket olvassák, 6 százalék pedig csak azt olvassa el, ami kötelező. A többi lehetőséget senki se választotta.

A következő két kérdés a kedvenc íróval, illetve költővel volt kapcsolatos. Kedvenc írónál egyértelműen J. K. Rowling volt a legnépszerűbb, akit hárman is írtak, rajta kívül még Agatha Christie és Rejtő Jenő is kapott két-két szavazatot. A többi között változóan szerepeltek régi és teljesen új írók, pl. Karl May, J. R. R. Tolkien és Sir Arthur Conan Doyle ugyanúgy ott volt, mint Meg Cabot, David Levithan, és Gayle Forman. A költőknél Arany János, Varró Dániel és József Attila mind két-kétszer szerepelt a válaszok között, mellettük Lackfi János kivételével inkább klasszikus költőket írtak; Juhász Gyulát, Örkény Istvánt (bár szerintem Örkény nem költő, de mindegy). Valaki Raffai Benedeket is beírta. (Egyetértek.)

Ezután következett a kötelező olvasmányok része: mindenkitől megkérdeztem, hogy olvasta-e a kötelezőket, és hogy mi a véleménye róluk. A döntő többség mindet elolvasta, kicsit kevesebb ember egy-kettő kivételével mindet olvasta, ketten csak azokat olvasták el, amik rövidek voltak, és nem olyan tizenhárom (és fél) millió oldalas borzadályok, mint az Egri csillagok, a többiek vagy mindet elkezdték, de egy-kettőt nem tudtak befejezni, vagy mindet elkezdték, de egyiket sem tudták befejezni. Ha őszinte akarok lenni, én ennél sokkal rosszabbra számítottam, azt hittem, jóformán senki nem olvasta el egyiket sem, úgyhogy ez kellemes csalódás volt. A véleményeknél persze már nem volt ennyire jó a helyzet, bár ott is jobb volt, mint gondoltam. Csak egy ember mondta, hogy imádja őket, nem véletlenül ezek lettek a kötelezők, a döntő többség itt inkább azon a véleményen volt, hogy nem különösebben rosszak, de nem élvezte olvasni őket. Három ember mondta, hogy nem nekünk írták őket, de a felnőttek számára biztos szórakoztatóak, négyen pedig azt, hogy unalmasak és idejétmúltak, nem most kellene őket olvasni. Igaz viszont az is, hogy a másik végletet, az „Egyáltalán nem szeretem őket, legszívesebben vízbe fojtanám az íróikat, ha nem lennének már amúgy is réges-régen halottak lehetőséget is csak egy ember választotta.

A következő kérdés azzal kapcsolatos volt, hogy ki mennyit olvas szabadidejében; itt már nem volt akkora jelentős többség, mint az előző kérdéseknél, de a legtöbben a „ha érdekes könyvet találok, bármennyit” lehetőséget jelölték, ezután következtek azok, akik körülbelül háromnegyed órát olvasnak. Pontosan ugyanannyian (ketten-ketten) jelölték a „nem olvasok”, a „20-30 percet, vagy kevesebbet”, és az „Egy-két órát” lehetőséget, és egy-egy ember a „két és fél-három órát”, valamint a „sajnos nincs szabadidőm, ha lenne, olvasnék” lehetőséget. Senki nem jelölte a „három és fél-négy órát”, illetve a „4-5 órát” lehetőséget, így összességében kijelenthetjük: olvasunk, de nem olyan sokat.

Ezek után jött az igazi fogós kérdés, amelyben véleménynyilvánításra kényszerítettem társaimat a film versus könyv kérdésben, és megtudakoltam, szerintük általában a film, avagy a könyv jobb egy adott műből. A legtöbben itt a „van, hogy a film jobb, és a könyv általa lesz híres, de általában nem így van” lehetőségre voksoltak, azaz úgy gondolták, általában a könyv a jobb, és az lesz híres, nem pedig a film, de vannak kivételek. (Csak hogy egy példát említsek: az E. T., a földönkívüli is inkább filmen ismert, bár volt belőle egy könyv is, de akkor senki nem figyelt fel rá, csak miután kijött a film.) A második helyezett a „pont jól kiegészíti egymást film és könyv” lehetőség volt, ami egyenrangúnak, és pontosan ugyanolyan jónak tartja a két műfajt, valamint, ugyanannyi szavazattal, a „könyv mindig jobb” lett, azaz összességében a könyv népszerűbb, mert a „film mindig jobb” lehetőség csak egy szavazatot kapott. Harmadik a „ha filmből készítenek könyvet, az katasztrofális lesz, ha könyvből csinálnak filmet, az nem mindig” lehetőség lett, ami szerint a könyv➡film folyamat sokszor működik, de fordítva soha. (Példa: a Star Wars-trilóéagiákból is csináltak könyveket, és bele sem merek gondolni, milyen élvezhetetlenül borzalmasak lehetnek, bár nem olvastam egyiket sem, szóval igazából nem lenne jogom ítélkezni.) Végül és utoljára pedig egy-egy szavazatot kapott a „film mindig jobb” lehetőség, mint már említettem, és az „önálló művekként kell értékelni őket, nem egymáshoz mérve” lehetőség. Ezek voltak az utolsók, leszámítva „az eredeti mindig jobb, legyen az film vagy könyv” választ, amit senki nem jelölt.

Ezután jött a hazai terep: a következő kérdés az volt, hogy van-e olyan magyar nemzetiségű író, költő, akinek tetszett a műve. Erre szinte mindenkinek volt valami válasza: Örkény István és Rejtő Jenő két-két válaszban szerepelt (Örkény mindkettőben az egyperces novelláival), rajtuk kívül ott volt még Varró Dániel, Kertész Erzsébet, Szabó Magda a Sziget-kékjével, Berg Judit, és az Időfutár minden szerzője. Tehát összességében kijelenhetjük, hogy mind a klasszikus, mind a kortárs szerzők művei népszerűek a 13 (és fél) évesek körében.

Majd arról kérdeztem meg a gyermekeket, hogy szoktak-e újságot olvasni, és ha igen, akkor melyiket. Itt a Glamour, a HVG, és a Magyar Narancs is két-két szavazatot kapott, a többi újság mind csak egyszer szerepelt, pl. a Nők Lapja, az Index (az internetes hírportálok is számítottak, persze), a Cosmopolitan, és az iskolaújság, a Szubjektív is, valamint volt, aki azt mondta, hogy lakberendezési újságokat olvas. (Még van is egy tippem, hogy ki.)

Az utolsó előtti kérdés úgy hangzott, hogy „Szoktál-e verseket olvasni? Ha igen, melyik költő versét olvastad utoljára?” Itt sajnos a többség azt mondta, nem nagyon olvas verseket, a többiek is változó költőket írtak, mint pl. Lackfi János, Romhányi.

Az utolsó kérdés pedig az volt, hogy ki melyik könyvet olvasta el utoljára. Itt, mint ahogy vártam is, mindenki teljesen különböző válaszokat adott, voltak régebbi könyvek, mint pl. A hobbit, és újabbak is, mint pl. a Semmi Janne Tellertől.

Összegzés: a cikk elején megemlített sztereotípia nem igaz, a fiatalok igenis olvasnak, sőt, a kötelező olvasmányokhoz is meglepően nyitottan állnak hozzá.

Mint az közismert, az év elején mindenki kapott egy gépet, ami, ha nem is nagymértékben, de valamennyire szerintem mindenképpen csökkentette az olvasási kedvemet, épp ezért elhatároztam, hogy a húsvéti szünetben a nagymamához nem viszem magammal a fehér átkot. Meglátjuk, mi lesz az eredménye.

Vélemény, hozzászólás?