Index – Spasic Fábián

Az index szerkesztőségben jártam

írta: Spasic Fábián

 

Ha egy 13 és fél évesnek véleménye van valamiről, amihez akár csak egy kis minimális IQ is kell, akkor az a vélemény biztosan alaptalan, csak a szüleitől hallotta, és amúgy is, nem elég nagy még ehhez. Az én szememben ezek az emberek nem elég érettek az ilyen témákhoz, mert tény, hogy előfordul, hogy valamiről alap nélkül hozunk létre véleményt.  

 

Mivel apukámnak politológia diplomája van, és engem is ez a téma érdekel, otthon nagyon sokszor előkerül akár az aktuálpolitika vagy akár a történelemben előforduló politikai harcok. Szerencsére engem is nagyon érdekel a téma, és szerencsére a szüleim, nagyszüleim sokat is mesélnek akár a mostani helyzetről, de akár a második világháborúról, vagy az az előtti helyzetekről.

 

Nagyon boldog voltam, amikor Vica mondta nekünk, hogy lehetőségünk lesz elmenni az index szerkesztőségébe. Ami azt illeti nem fűztem annyira sok reményt ehhez a kiránduláshoz, mert rájöttem, hogy Hollywood minden kiszínez, és ráadásul itthon amúgy sincs annyi pénz, mint az amerikai újságokban, nem lesz túl nagy szám, de akkor is menő lesz újságírókkal beszélgetni, hiszen két tervem közül ez az egyik, hát elmentem.

 

Mikor megérkeztünk a Flórián udvar nevezetű helyhez, kívülről nem tűnt túl nagy számnak, de amikor bementünk, mintha egy új világba kerültem volna. Először is megcsapta az orromat a Domestos erős szaga. Aztán megláttam, hogy odabent teljes rend és hullaszag… Nem volt senki csak a recepciós néni, akin látszik, mennyire zavarja a társaság, és odadobott Nádori tanár úrnak egy „Jónapot… Miért jöttek” –et, amire Nádori tanár úr mondta, hogy az indexbe jöttünk. A portás néni elmondta, hogy neki nem szóltak, úgyhogy nem enged be minket, és amúgy is ez nem gyermekvigyázó. Nádori tanár úr higgadtságát megtartva megmondta, hogy üljünk le, mindjárt itt lesz, akihez jöttünk.

 

Ekkor meg is érkezett az újságíró hölgy akihez érkeztünk, és beengedett minket. Azonnal fel is mentünk a másodikra, ahol többek között az index szerkesztősége is van. Ahogy beléptünk, megláttuk a szoba közepén elterülő köralakú számítógépekből és tévékből álló óriás szigetet, ami, mint kiderült a ’News Room’ névre hallgat, és ott jelenleg csak az ügyeletes ül, aki figyeli a nagyobb portálokat, hátha történik valami ’Breaking’ jellegű. Utoljára sajnos nem is olyan régen vették használatba ezt a helyet, hiszen pár napja terrorista merénylet volt Brüsszelben a reptéren és egy metróállomáson, közel az EU negyedhez.

 

Később jobban körülnézve körülrajzolhatóak lettek a különböző negyedek. Minden negyed egy-egy rovatért felel, mint amilyen a gazdaság, politika (közélet) vagy művészet. Okosan vannak tagolva ezek a helyek, a legjobb együttműködés érdekében. Például a gazdaság és a politika rész szinte teljesen egybeolvad, hiszen nekik sokszor kell együtt dolgozniuk. Ugyanígy egymáshoz tartozik a Tech és a Tudomány. Egyébként két szoba van. Az elsőben és nagyobbikban találhatóak a politika, gazdaság, newsroom és a fotó-videó. A másodikban és picit kisebben van a sport, művészet, tv, fotó-videó illetve a divány.hu nevű internetes újság.

Később bementünk a büdös tárgyalóba, aminek neve onnan ered, hogy nagyon büdös van, de az összes többi foglalt volt. Érdekesség, hogy ez a csiri-viri épület régebben egy dohánygyár volt, aminek a pozitívuma van, hogy nagy egylégterű terek vannak ami elengedhetetlen egy újság írásánál.

 

Visszatérve a tárgyalóhoz, tehát bementünk, és mindenki elfoglalt egy helyet, majd elkezdett mesélni Vera arról, hogy milyen is itt dolgozni. Elmondta, hogy imád itt dolgozni és, hogy egyébként nagyon sok negatívuma van ennek a munkának, például folyton elérhetőnek kell lennie, és mindig készen kell lenni egy utazásra, hiszen például most a brüsszeli támadáskor is egy franciául beszélő riporter az első géppel repült oda, amit mondjuk most megnehezített az, hogy sajnos Brüsszel leghasználtabb légikikötőjét is megtámadták, így nehéz ügy volt olyan társaságot találni, ami a másik reptérre repül, de sikerült. Azt is elmondta, hogyan működik a beosztásuk, ami szerinte sokkal jobb, mint a ’halandóké’, hiszen egy hónappal előre tudja, mikor hol lesz, és biztosra tudja, hogy ebben nem lesz változás. Elmondta, hogy a szabadságon kívül mindig dolga van, még ünnepekkor is, de azt mondta, aki újságíró lesz, az egy picit zizi, ami jól is jön egy ilyen sok időt felemésztő munkánál.

 

Ezek után megint kimentünk, és közkívánatra bemutatta nekünk a Ma is tanultam valamit szerkesztőjét. Érdekesség, hogy a teljesen modern szerkesztőség tele van ragasztva újságkivágásokkal.

 

A már eddig is tetszetős szakma ma nagyon megfogott ,és el tudnám magam képzelni indexes újságíróként is. Mindenképpen nagy élmény volt, ami azt is megmutatta, hogy nem mindenben hazudik Hollywood, hiszen a mostanában híres-hírhedté vált Spotlight című filmben szinte ugyanilyen szerkesztőségeket figyelhettünk meg.

index

Vélemény, hozzászólás?