Horn csibe – Vezércikk

Levél felnőtt ön magunknak

Kedves Mi!

Ezt a levelet a múltból kapjátok, tőlünk, a múltbéli önmagatoktól. Azért küldtük el nektek, mert tudjuk, hogy mind azt hiszitek, hogy a kamaszok, közöttük a ti kamasz énjeitek mind ostoba lázadó gyerekek, akik puszta átmenetként funkcionálnak a felnőtt értelmiségi és a gyerek között. Bűntudattal néztek vissza önmagatokra, és nem értitek, hogy is lehettetek ilyen őrültek. De a következő szöveggel azt próbájuk megmagyarázni, milyen is egy kamasz élete. Megmutatjuk, hogyan néztünk akkor a külvilágra, hogy megváltoztassuk azt, ahogy ti néztek most ránk. Elmagyarázzuk. Szavakat szedtünk össze, amik legjobban jellemzik a kamaszkort. Reméljük, így már máshogy gondoltok majd ránk.

 

Egyesek szerint ezt az életidőszakot leginkább a bizonytalanság jellemzi. Beviz Dodó azt mondta erről: Annyira jó gondolataim vannak, de sajnos nem tudok velük mit kezdeni. Az agyamban csak úgy pörögnek a gondolatok, de a kérdés az, hogy ezt, hogy kell leírni. Amire én gondoltam igazából az, hogy folyamatosan változunk az életünk során.  Még ugyan kicsik vagyunk, de már többre vágyunk. Valami izgalmasabbra, valami újra, valami ismeretlenre. Én szerintem itt van egy nagy vízválasztó főképp a lányokban. Amikor már kezd kialakulni egy új személyiség, de még vissza nyúlnál szívesen a kicsi gyerekhez, akit még mindenki szeretett és ajnározott. Amikor a szüleid mindig is biztos pontok voltak, de most már nem olyan sűrűn kéred ki a véleményüket, nem számít már annyira aranyosnak mikor nyilvános helyen egy puszit nyom az arcodra. Biztos anyukád számtalanszor mondta már, hogy mennyire megváltoztak ezek a mai kamaszok, mert mikor még ő 17 éves koráig hozzá nem nyúlt volna az alapozóhoz, te most ki se mernél menni a házból anélkül. Amikor nem az számít “A” dicséretnek mikor apukád megdicséri, hogy milyen szép vagy ma reggel, hanem már egy kicsit más célközönség az, akinek el akarod nyerni az elismerését. Ez az, ami igazából az egész bizonytalanságot kialakítja bizonyos embereknél például nálam is. Amikor a külsős elvárásoknak próbálsz megfelelni, mikor nem tudod, hogy mennyire megy el ebben.

 

A gondolkodás nagyban jellemzi a kamaszkort. A tizenhárom és fél éves egyszer csak azt kezdi érezni, hogy amiben eddig teljesen biztos volt, amit gyerekkorában alapvető igazságnak, és megkérdőjelezhetetlen dolognak hitt, hirtelen teljes ostobaságnak tűnik, és cáfolni a saját életképét. Amikor pedig rádöbben arra, hogy eddig teljesen idióta volt, és megfogalmazódnak benne kegyetlen világ valódi törvényei, ez pedig (legalábbis nálam) mélységes depressziót okoz. Egy érzés, ami elveszi a biztonságot nyújtó barátságos világlátásodat, és felvázolja a tényt, hogy az élet egy szemétláda, és fel kell készülnöd a pofonjaira. A tizenhárom és fél éves elkezd gondolkodni, és kezd kialakulni a felnőtt énjének a magja. A kamaszkor egy olyan időszak, amikor az agyunk már elég fejlett ahhoz, hogy majdnem felnőttként gondolkodjon, de ezzel együtt a hirtelen változás, amit a szülők nem tudnak tolerálni, konfliktusokat szül köztünk, és a szülők közt. Én azt érzem, nem vesznek komolyan, mert még azt hiszik, hogy gyerek vagyok, pedig magát a kamasz, értelmiségi embernek gondolom magam, pedig még nem vagyok azon a bizonyos szinten. Ezért iszonyatosan sokat gondolkodunk, hogy miért is lettünk hirtelen olyan okosak, és a szülők miért lettek mind idióták. Szépen lassan pedig kialakul a végleges személyiségünk és privát univerzumunk alapja, majd pedig a mély depresszió helyét, amit a bizonytalanság okozott, kezdi átvenni egy szilárd lábakon álló világszemlélet.

 

Ám a mai világban egy kamaszt sokkal több külsőség foglalkoztatja, mint a többi generációt. – mondta Lakatos Réka és Bognár Dóra – A kamaszkorban bekövetkezett személyiségváltozás bizonytalanságot szül. A bizonytalanság miatt nem tudja, hogy „ki ő” és ezért elkezd egy másik embert követni/ másolni, sőt isteníteni is. Ezáltal az az emberek, akit sokan követnek egyre és egyre népszerűbbé válnak, és ezáltal többen kezdik el követni őket. Elszállnak maguktól, mert azt hiszik, hogy ez róluk szól pedig csak mások képeiből és nem a saját tehetségéből érték el ezt (tisztelet a kivételnek). Viszont senki se tudja róluk, hogy hogyan lettek ilyenek, mindenki csak azt látja, hogy hányak követik őt, hány lájk van a képein, és ezáltal aki nem követi, kevesebbnek érzi magát. Lenézően bánnak azokkal, akik nem tehetik meg ugyanazt, mint ők, pedig semmivel sem többek vagy jobbak.

Weiler Márk szerint az életkor az valójában egy szám. Nem lehet azt mondani, hogy valaki 13 és fél évesen ilyen. Mindenki másmilyen, van, aki hamarabb vagy éppen később fog megváltozni. Persze az is igaz, hogy ennek az életkornak a környéke valahol a változásokról szól. Változik a személyiség, kialakulnak a saját vélemények. Vannak olyanok, akiknél ebben a korban a körülötte levő dolgok is változnak. Például ha valaki 6/7 osztályos gimnáziumba megy, akkor megváltoznak a tanárok, a hely ahová jár és persze a barátok is. Mondjuk a barátok nem lecserélődnek a legtöbb esetben, hanem inkább kibővülnek. De ez is változó, van, aki többet van, aki kevesebbet változik. Nehéz ezekről a dolgokról általánosságban beszélni. Ezért mondom azt, hogy ez csak egy szám, aminek akkor lesz jelentése, ha egy emberhez csatoljuk. Minden embernél mást jelent ez a szám.

Kerék Rebeka az ”érzelmi hullámvasutat” tartja a legkifejezőbbnek a kamaszkorral kapcsolatban Egyeseknek talán meglepő ez a cím, és furcsának találják a 13 éveseket, mint érzelmi hullámvasút. Tényleg meglepő, de nekem ez jut először eszembe rólunk. Ebben a szóban benne van minden érzésünk, gondolatunk, hullámunk, amit a felnőttek csak kamaszkori hangulatingadozásnak hívnak, vagy a pubertáskorra fogják. Igen, tény, hogy gyorsan változik a kedélyünk, és fárasztóak vagyunk. És az is biztos, hogy a felnőttek többsége nem ért minket, mert olyan gyorsan ingadoznak az érzéseink, hogy nem bírják követni. Túl gyors nekik a hullámvasút… Aki közületek még mindig nem érti, mit is jelent ez, hogy 13 évesek= érzelmi hullámvasút, annak megpróbálom elmagyarázni: Biztos mindenki ült már a Vidámpark legizgalmasabb játékán, a hullámvasúton. Sokan szeretik, de vannak, akik nem – pont, mint a 13 éveseket – ez az időszak is olyan, mint amikor először ülsz rajta. Előtte nem tudod milyen lesz, utána pedig már csak a jó részeire emlékszel (mondjuk az utána állapotról még nincs személyes tapasztalatom, de akit nagyon izgat, biztos talál valakit, aki megosztja vele az észrevételeit). És végül a hullámvasúton: Egyszer a magaslat tetején, másszor a völgy legalján. Egyszer boldogan, máskor pedig legszívesebben belevernéd a fejed a falba. Pont olyan gyorsan száguldanak az érzéseink, mint a hullámvasút a csúcsról lefelé, és csak néha pihennek meg,

A 13,5 éves kamaszok most kezdenek önállósodni. Még nem teljesen magabiztosak, de már a maguk feje után akarnak menni. Van, hogy akkor is saját magukat akarják érvényesíteni, amikor érdemes lenne megfogadni a tanácsot, de ebből is tanulnak. Ez egy olyan életkor, amikor az ember tanul, és kialakul a saját személyisége. Itt még támaszkodik a felnőttekre, de a mindig ott lévő önállósodási vágy felelőtlenségbe sodorhatja.

13 és fél évesen elkezdünk a dolgok mögé látni, akárcsak egy röntgenszemüvegen át. – mondta Tábori Andris – Olyan ügyeken szoktam elgondolkozni, ami korábban eszembe se jutott volna. Amennyiben pedig igen, teljesen máshogy látom azt. Nagyon sok dolog iránt kezdünk ilyenkor érdeklődni. Gondolok itt olyanokra, amiket minden nap hallottunk, láttunk eddig is, de jelentéktelennek tartottuk őket. Egyre többször kísérem figyelemmel felnőttek beszélgetéseit, amiket eddig kerültem. Nem mindent fogadok el úgy, ahogy azt általánosan mondják, hanem felvállalom a saját véleményemet. Olyan mintha egy röntgenszemüveget kaptam volna. Tábori Andris szerint a kamaszkort legjobban az érdeklődés jellemzi. Ezt most neked mondom, jövőbeli Andris, csak, hogy tudd, nem annyira különböztél.

De Tőzsér Anna filozofálós személye csak annyit mondott: Hihetetlen zajosak. Most fejtegethetném, hogy ez a lázadás meg az önkifejezés szülte tulajdonság, de teljesen felesleges, ugyanis lényegtelen ehhez a feladathoz. Csupán ennyi a tény, hogy zajosak vagyunk. Zajosak vagyunk reggel nyitás előtt. Ordibálunk, sztorizgatunk, barátkozunk. Zajosak vagyunk nyitás közben, és utána is. Zajosak vagyunk órán. Valaki rendszeresen keresztbe ordít a termen, így mesél el a viccet a társának, mire az hangosan felnevet, vissza ordítja a véleményét, és megpróbálja “űberelni” a korábbi hangerőt és viccet. Néha már-már sajnálom a tanárokat. “Most már csönd legyen!”, “A kutya meg a macska mindenit!”, valamint a “Legyenek, szívesek fogják be a pici szájukat…” különböző variációi minden órán kivétel nélkül elhangzanak. Ez nem feltétlenül rossz dolog, csak meg kell, hogy magyarázzam a néha-néha már szinte szociopata viselkedésemet, ugyanis ha valaki megemlíti az ebédszünetet, sőt, egy tizenhárom és fél éves neve elhangzik, és ösztönösen a fülemhez csapom az egész tenyerem. Tudom, kicsit bunkó vagyok. De a tény, az tény, és valakinek ki kell mondania. Ezennel: “AZ ALFA-BÉTA-GAMMA TELJESEN FELESLEGESEN DÚSÍTJA A LEVEGŐ KH TARTALMÁT, NAPI SZINTEN, ÉS MÁR KICSIT ZAVAR!” Csak ennyi.

U.i: Ha valakinek érzékeny a hallása, vagy hajlamos a fejfájásokra, akkor jobban teszi, ha felvásárolja a gyógyszertára Saridon, Algoflex, stb… készletét, majd tetszőleges sorrendben ezeket beszedi, majd egy jó kis Noise Cancellinges fejhallgatóval felfegyverkezve jön csak a közelünkbe. Ha mind ezt megtette, bemerészkedhet az előtérbe, ahol úgyis meggondolja magát, és visszamegy. Szívesen.

 

Kornis Anna a fizikai változásokat mutatta be, egy kis szójátékkal megfűszerezve: Eleven, twelve, és thirteen. Az első szám ami teen-nel végződik. Ilyenkor már a gyerekek tizenévesek lesznek, vagyis serdülő korba lépnek, idegen szóval teenager. Elkezdenek kamaszodni, ami sok változással jár. Ilyenkor az ember nem csak testben, de lélekben is megváltozik, vagyis elkezd felnőtté válni. Magasabb, érettebb lesz. Ebben a korban a fiúk és a lányok különböző változásokon mennek át. Fiúknál pl.: arcszőrzet meg ilyesmik, de, azok már túl intimek lennének ahhoz, hogy leírjam. A fiatalok ekkor kezdik kialakítani saját véleményüket, ízlésüket, ilyenkor alakul ki az identitás és kezdenek önállóvá válni. Megváltozik a személyiségük. Néha csak enyhén, de valamikor teljesen más ember lesz belőlük. Ez lehet jó és rossz is. Például ha felnőtté válik, érett lesz, az jó tulajdonság, de ha elkezd cigizni, drogozni és inni fog és az nem olyan jó. Szóval mindenkinek ajánlom, hogy legyen önmaga és mások kedvéért ne változzon meg.

 

A korral jár, hogy a gyerekből elkezdünk felnőtté válni. A személyiségváltozás a kamaszkorban természetes folyamat, mert ilyenkor alakul ki az önállóság, a saját vélemény meg ilyenek. De nem csak ezért következnek be a változások. Valami nagyobb trauma, halál, szerelmi bánat vagy valami másféle nagy veszteség esetén jobb esetben a fiatalok megkomolyodnak, de sajnos vannak olyanok, akik depressziósak lesznek, kipróbálják a drogokat, és veszélyes helyzetekbe kerülnek. Ilyenkor fontos, hogy a szüleik és a barátaik mellettük álljanak, különben teljesen elkallódnak. A személyiségváltozás lehet jó is. A serdülőből felelősségteljes megbízható felnőtt válik. Minden kamasz máshogy változik, de a kamaszra mégis, leginkább a környezetük van hatással. Remélem a jövőbeli énünk nem tért erre az útra, mert akkor nem beszélhet nekünk az ostoba kamaszokról.

 

Az egyik csibetársunk a lényegre törően fogalmazta meg véleményét a kamaszokról: 13 évesen az ember megkomolyodik, és a jobban átlátja a dolgokat. Ekkor elfogadóbb lesz és megbocsátóbb. Ilyenkor jobban elkezdik érdekelni a világban zajló események.

 

Most már értitek? A kamaszkor tényleg egy átkozott állapot, de inkább nekünk, mint a szüleinknek. Az ember, életének minden szakaszán ugyanolyan értelmiségi embernek vallja magát, de ahogy más életszakaszaira tekint vissza, akkor ráeszmél, hogy teljesen más volt akkoriban. Hogy Horn tanár úr szavaival éljek: A gyerek nem az életre készül, hanem él. Remélem megértetted, hogy nincs okod szégyenkezni, amiatt, ami voltál. Ha a levélben megfogalmazottakkal nem tudtunk meggyőzni, akkor emlékeztesd magad, hogy TE vagy az, akit ostobának hiszel, hogy TE voltál egykoron az az „őrült kamasz”. De mi is aggódunk ám miattatok! Remélem nem lettetek rosszabbak, mint most mi, mert ha igen, akkor ne dumáljatok az érettségünkről!

 

 

A szerkesztőség

 

 

 

 

 

One comment on “Horn csibe – Vezércikk

Vélemény, hozzászólás?