Gondolkodásmód – Csehi Ágó

Babakor után minden ember megtanulja az adott közösség alapszabályait, amit

evidensnek és rendíthetetlennek tart. Egészen a kamaszkorig.

0-1 éves korig a gyerekek még nem tanulják meg az alapvető dolgokat, ezáltal sokkal

szabadabban tudnak létezni. Ezután amint új tudásokat szereznek, azok egyértelművé

válnak számukra, és szépen lassan beszippantja őket a társadalom.

Tizenéves korban megtörik az ’elemésztés’ folyamata. A teenagerek képesek

megkérdőjelezni más ember számára egyértelmű dolgokat, ezáltal sokkal kreatívabban,

nyitottabban állnak hozzá a feladatokhoz. Ez azt is eredményezi, hogy mindenen

felhúzzák magukat, hogy ’azt meg miért kéne pont így csinálni?!’

Direkt mindennek ellentmond, harcban áll mindenkivel, ezáltal kizárja magát abból a

közösségből, amit ezek a szokások kötnek össze. Így teljesen egyedül marad magával és a

világlátásával, úgy, hogy közben mindennap ’védenie’ kell azt. Azt szokták mondani, hogy

a kamaszkor után ’lenyugszanak’ a gyerekek. Rájön mindenki, hogy ha mindent máshogy

akar csinálni, mint a többiek, abba belebolondul.

Ez után az időszak után újra megtörténik az a folyamat, mint csecsemőkorban, csak ez

nem tanulás, hanem inkább feladás.

Minél idősebb valaki, annál természetesebbnek veszi egyes szokásait, nehezebben

zökken ki abból, amit régóta csinál. Amik beváltak, működtek korábban, azon nem

szeretnének változtatni. (persze ez mindenkinél máshogy, más mértékben következik be)

Összességében szerintem a tizenéves kor egyfajta ’megvilágosodás’, ami utána újra

elnyomódik, és soha nem jön újra. Hacsak nem vagy elmebeteg.

Vélemény, hozzászólás?