Gépírás – Márta

13 és fél évesen sok ember életének már szerves része a laptop. A laptoppal együtt pedig, természetesen, automatikusan együtt jár a gépelés is, hiszen, még ha nem is szoktunk novellákat, cikkeket írni, a közösségi oldalakon az üzeneteket, bejegyzéseket csak be kell írni valahogy, meg persze ott van az Escape, az F1-F12-ig terjedő gombok, meg a különböző billentyűkombinációk. Röviden erre való a billentyűzet, aminek két legnépszerűbb fajtája a qwerty és a qwertz. Magyar.országon qwertz-t használunk, amit egyébként főleg a germán eredetű nyelvekben használnak, ott, ahol a z betű többször fordul elő, mint az y.

Maga a billentyűzet (mind a qwerty, mind a qwertz) az írógép billentyűzetéből jön, amit azért alakítottak így ki, hogy az írógép kis betűkarocskái ne akadjanak össze, ezért azokat a betűket, amiket gyakran kell leütni egymás után, minél távolabb helyezték el. A modern számítógépek korában ezt már elhagyhatták volna, mert itt már semmi nem akad össze semmivel, de mivel az emberek jelentős része megszokta ezt a fajta billentyűzetet, maradtak ennél.

A billentyűzettel és az írógép feltalálásával persze együtt jött a tíz ujjal vakon gépelés is, hiszen ha két ujjal gépeltek volna, nem lett volna szükség a qwerty, illetve qwertz billentyűzetek kialakítására, mert két ujjal olyan lassan gépelt volna mindenki, hogy nem akadtak volna össze a karocskák. Ma már rengetegen tudnak tíz ujjal vakon gépelni, az informatikusok életének szerves része az asdf jklé vagy asdf jkl: alaptartás, így elég fura lehet a gondolat, hogy régen még külön munka volt a vakon gépelés, és csak azok tudtak, akiknek ez volt a hivatásuk: a gépírónők. Őket annak idején minden hivatalban és irodában meg lehetett találni, valamin pötyögve. Ők írtak le minden hivatalos levelet, és ha elrontották, kezdhették elölről. Külön erre szakosodott iskolákban tanulták a vakon gépelés tudományát, aztán mehettek valahová dupla í-zni: írogatni és ínhüvelygyulladást kapni. Ugyanis az írógépeknek vaskos, nehezen lenyomható billentyűik voltak, amiknek leütéséhez erőt kellett kifejteni. A mai, számítógépes billentyűkhöz elég csak egy érintés.

És hogy miért beszélünk erről? Nos, az AKG-ban, más iskoláktól elég eltérően, a hetedik évfolyamon külön tantárgy a gépírás. A más iskoláktól eltérőt úgy értem, hogy szinte sehol máshol nincs semmiféle gépírásoktatás, vagy ha van, akkor elég felületes. Itt viszont teljes és tökéletes; közös cél, hogy a tanév végére mindenki perfektül gépeljen tíz ujjal, vakon.

Amikor év elején elkezdtük a gépírást, szinte mindenkinek új volt ez a tantárgy. Eddig mindenki két ujjal gépelt, ha egyáltalán gépelt, és a tíz ujjas vakírásról csak hírből hallottunk.  A dolog lényege az, hogy úgy kell leütni a leírni kívánt szöveget, hogy nem nézünk le a billentyűzetre, és mind a tíz ujjunkat használjuk: minden betűt egy bizonyos ujjal ütünk le. Ez először meglehetősen nehéznek tűnt, főleg úgy, hogy nem használhattuk a Backspace-t, azaz a javítóbillentyűt, így ha valamit elhibáztunk, az ott maradt. Az első lecke az alaptartás volt, utána egymás után tanultuk a betűket. Mindjárt év elején írtunk egy dolgozatot, ami a legtöbbeknek nagyon rossz lett, és ez elég demotiválóan hatott a társaságra. Kisebb csalások, sumákolások bizony szép számmal voltak minden órán – volt, aki suttyomban lenyomta a Backspace-t, volt, aki le-lepillantgatott a billentyűzetére, és a többi gyarlóság. Úgy a harmadik, katasztrofális eredményű dolgozat után a tanárnő engedelmeskedett a diákok akaratának, és kitörölte a szörnyű jegyeket, több dolgozatot pedig nem írtunk, vagy ha igen, akkor el lehetett dönteni, hogy kérjük-e a jegyet, vagy nem.

Az órákon általában az előző órán vett betűt gyakoroltuk ki, aztán egy új következett. Volt, hogy az óra utolsó három percében vettünk egy új betűt, ami persze eléggé kicsapta a biztosítékot.

Második félévben már kicsit jobb lett a helyzet, főleg, hogy most már egy jó ideje egyéni tempóban haladunk, a csoport egy része pedig túljutott már a Backspace-en, és így már javíthatunk. Mindenkinek csak a jó jegyeket írják be, és a kiemelkedően jól teljesítő gyerekek kipróbálhatják majd tudásukat a nemsokára jövő, Ujjtorna nevű AKG-s gépírásversenyen.

Mindent egybevetve, a vakon gépelés hasznos és fontos tudomány, de egy kicsit hatékonyabban is lehetne tanítani. Én például elég jól tudok tíz ujjal írni, de csak azért, mert egy internetes gépírás-oktató program segítségével megtanultam, és már januárban tudtam minden egyes betűt. Ha ez nem lett volna, nem tudnék valami jól gépelni.

De ezt a cikket azért tíz ujjal írtam, bár meglehetősen sokszor használtam közben (sajnálatos módon) a Backspace-t.

 

Írta:

Mörk Márta

Vélemény, hozzászólás?