Furcsa nap (Írta: Titz Liza)

2016. 03. 24. van. A tavaszi szünet utolsó napja. Ez a nap nem átlagosnak indult. A cikkíráson kívül meglátogattuk az Index szerkesztőségét, majd fagyizni indultunk volna, de előtte elmentünk ebédeli. Itt még minden rendben van, de most jön még csak a bonyodalom. Étkezés után benéztem a Gamma kupactermébe, hogy megnézzem, barátnőim hogy haladnak munkájukkal.

A teremből még mosolyogva jöttem ki, de amikor elindultam a Diákterasz felé, a extra-nagy és nehéz vasajtók hiperszonikus sebességgel rám csapódtak és kilöktek a teraszra. Gondolom több gyerek élte át ezt a folyamatot, hiszen a teraszról az a látvány tárult a szemem (és a rajtam kívül kb.10 kint ragadt gyerek szere elé), hogy a környező összes vasajtók (kb. 10db) hangos puffanással szép sorjában bezárultak. Kicsit mindenki megijedt, mert a mi évfolyamunkon még senki nem élt át ilyen eseményt, de tudtuk, hogy csak tűzriadó-próba van. Sokan kérdezték a teraszon, hogy most hogyan fogunk lejutni… én a falon való lemászást javasoltam, de kiderült, hogy kisebb erőfeszítéssel az ajtókat is kilehet nyitni. Ez megoldotta problémánkat.

Leérve azt tapasztaltuk, hogy felsőbb éves diákok kameráznak (és felveszik a szeppent arcokat). Ez is azt az elvet támogatta, hogy ez a riadó csak próba. Ennek ellenére kitereltek minket a suli elé… ebben csak az volt a bökkenő, hogy zokniban és rövid ujjú pólóban voltam! De nem volt számomra túl nagy dolog, hát kimentem így. Kis fagyoskodás után Horn Tanár Úr kijelentette, hogy bemehetünk. Csak ekkor döbbentünk rá, hogy valami tényleg kigyulladt, mert nagyon, de nagyon égett szag volt, amitől kicsit később a fejem is megfájdult. Miközben mindenki visszament termeink elé, Dotya azt mondta, hogy a másodikon történt a baleset (AHOL AZ ÁLLATOK VANNAK!). Vajon mi volt az első ötletem? Nem nehéz kitalálni. Spuri fel a laborok elé! Szélsebesen száguldottam a második felé… (néha majdnem el is csúsztam, hiszen még mindig nem volt rajtam a cipőm.) Szerencsére kis barátainknak nem volt semmi bajuk, én meg meggyőződtem arról, hogy a baleset nem a másodikon történt. Orromat követve bejártam az AKG-t, megnéztem az ebédlőt, ahol pár diák még nyugodtam evett, majd kiderítettem, hogy az első emeleten került sor a pop-corn felgyújtására. (Persze ez már sokak számára tény volt, de izgalmas volt detektíveset játszani!)

Ez után visszamentem a kisiskolánkba, ahol már folyt a megszokott élet: a fiúk kockultak, a lányok beszélgettek. Szerencsére a fagyizás nem maradt el! Pár év múlva talán erre fogunk emlékezni: „Jajj, amikor még hetedikes kis kamasz voltam, a tavaszi szünet előtti utolsó napon majdnem kigyulladtunk!”…vicces lesz!

Vélemény, hozzászólás?