Ezek a mai fiatalok…! (Titz Lizi cikke)

13 (és fél) évesek vagyunk. Sokak szerint ez a legnehezebb időszak az életünkben de a szüleink életében is. A felnőttek azt is mondják, hogy ilyenkor hisztisebbek, sértődékenyebbek, na és pofátlanabbak vagyunk, mint kellene, de abban bíznak, hogy ez fog múlni.

Ekkor hajunk elveszti habos lágyságát, ezen kívül kinőjük kedvenc ruháinkat, valamit rengeteg szeplő és pattanás jelenik meg az arcunkon. Ezek persze nagyon zavarnak minket, mert a mi korunkban az is egy nagyon nagy kérdés, hogy hogy nézünk ki. Ez az öltözködésben is megnyilvánul, hiszen amíg oviban az első pólót vettük föl, amit előkotortunk a szekrényből (vagy amit szüleink készítettek ki előző este) ma már hosszas, akár fél órás válogatás után sem vagyunk elégedettek a tükör előtt. És utána jönnek az ékszerek, a cipők, a táskák…
Szerintem a fiúknak nem ilyen nehéz a dolguk. Nekik aztán igazán tök mindegy, hogy mit vesznek fel, és többnyire az is, hogy hogy áll a hajuk… (bár lehet, hogy ők ezt nem így gondolják). Nekik “csupán” a hangjuk múlt el nyomtalanul és vált olyanná, mintha egy vödör mélyéről beszélnének, vagy mintha egy reszelőt nyeltek volna le, ami elakadt a torkukon.
De hogy jön ki a két „faj” egymással? Ez egy nehéz kérdés. Szerintem most eléggé jóban vagyunk, és sokszor vagyunk együtt. Ki tudja, hogy ez miért van, a lényeg, hogy ez így jobb, mint oviban, ahol egymásra sem néztünk. Amúgy ha már itt tartunk, arról is muszáj szót ejteni, hogy ilyen idős korunkban alakulnak ki azok a kapcsolatok, melyek többek, mint a barátság… Amikor az első napjainkat töltöttük az AKG-ban, rögtön feljött a kérdés, hogy kinek ki tetszik. Ezt a tényt valaki kikotyogja, valaki magánügynek tekinti.
A mi évfolyamunkon divatosak lettek a „szaftok”. Senki ne az étel-szaftra gondoljon… ezek leegyszerűsítve a pletykák. Ezek úgy terjednek el, hogy te csak akkor mondasz el egy titkot valakiről, ha a másik is elmond egy olyat, amit te még nem tudsz. Ez a szaftok elég idegesítő is lehet, mert nem mersz mindent elmondani még a legjobb barátaidnak sem, mert (bármennyire is szereted őket és bízol bennük) félsz, hogy továbbterjed rólad az infó, és egy idő után mindenki rajtad fog nevetni.
Az is egy érdekes kérdés, hogy kit érdekel, és kit nem az, hogy mit mondanak róla a háta mögött. A felnőttek mindig azt mondják, hogy ne törődjünk ezekkel, mert elvileg nekünk az nem fáj, hogy mások mit gondolnak rólunk. Ez tejesen igaz, de könnyebb mondani, mint átélni…
Versekben is olvashatunk különleges, 13 éves életérzéseket, lányok és fiúk szeméből egyaránt. A lányok most esnek át az „Ugye szép vagyok?” koron. A fiúknál is van egyfajta versengés, de nem a szépségért, hanem a menőségért. Olvastam egy Svéd gyermekverset, ami teljesen ezt tükrözi. Szerintem ez a költemény nagyon tartalmas, és sok dolgot árul el rólunk, és arról, hogy miket érzünk 13 (és fél) évesen.
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=tataimelinda&pid=4921
Egy idő után (reméljük) el fog múlni ez a kicsit szivatós kamaszkor, hiszen ez az az időszak, amikor elkezdődik felnőtté válásunk bár még fényévniyre vagyunk tőle. Az még furcsa számomra, hogyha 13,5 évesen felidézzük az eddigi életünket, olyan kicsiknek tűnünk. De ha arra gondolunk, hogy fél év múlva, már 14 évesek leszünk… és talán még pimaszabb, szemtelenebb és önállóbb nagy kamaszok. Lehet, hogy ez a 13,5 éves kor egy válaszfal a kisgyerek és a felnőttkor között? Ki tudja. Az viszont biztos, hogy ez a válaszfal egyénfüggő, nem mindenkinek ugyanakkor és ugyanúgy jelenik meg, hiszen (akár a mi évfolyamunkon is) vannak „nőcisebb” lányok, akik inkább hajlanak a felnőtt életmód irányába, mint a játékos és hiperaktív kisgyerekes viselkedés felé. Viszont vannak, akik még megtartottak több mindent a gyermeki szeleburdiságból. Én büszkén vállalom, hogy az utóbbi csoportba tartozom, és ezt az is mutatja, hogy a szünetekben inkább fogócskázom valakikkel, vagy a korlátokon csúszkálok, mint selfie-zek, vagy a divatról beszélgetek.
Már a hatvanas években is megfogalmazták ezeket a kamasz problémákat:

És:

Mindent összegezve a 13 (és fél) éves kor elég nehéz és bonyolult, de túl leszünk rajta. Szerencsére ezeket a változásokat az AKG-ban éljük át (ami az éles sarkokat tompítja, sőt színessé teszi a napjainkat), így a suli és a családunk végig fog kísérni minket 20 éves korunkig, vagyis a teenager kor végéig.

Van még két poénos vers, ha érdekel, nézd meg:
Lányok dala:
http://egyszervolt.hu/vers/lanyok-dala2.html
Fiúk dala:
http://egyszervolt.hu/vers/fiuk-dala.html

Források:
youtube

Vélemény, hozzászólás?