Évfolyamunk felosztva

Amikor idén nyáron még a nyitótábor kezdete előtt megláttam az évfolyamtablót elgondolkodtam azon, hogy vajon kik lesznek a barátaim, kik lesznek akiket nem kedvelek majd, vagy, hogy egyáltalán mikor fognak ki alakulni a barátságaim. Így, hogy már több,mint fél éve tagja vagyok ennek a közösségnek, így sokat gondolkodtam ezen a dolgon és szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Jó pár ehhez kapcsolódó mondat fordult már meg a fejemben, például:

  • Mi lett volna, ha más mellé kerülök a buszon.
  • Mi lett volna, ha más szobába kerülök.
  • Mi lett volna, ha máshoz szólok hozzá először.

Valószínűleg észre vehető, hogy minden mondat ugyan azzal a 16 karakterrel kezdődik.

Mikor elkezdődött a nyitótábor akkor még mindenki nyitott volt, mindenki barátokat akart szerezni magának. Nem kellett egy két napnál több ahhoz, hogy mindenki mellett ott legyen néhány akkor számára szimpatikus személy. De emellett nem volt olyan, akit nem kedvelt volna. Ahogy múlt a hét ezek a barátságok egyre nagyobbra nőtték magukat, és az évfolyamunk egyke kevesebb részre osztódott. Én nem gondoltam, hogy bármi baj lenne, mivel akkor még alig ismertük egymást.  A hét végén kiderült, hogy ki melyik csibébe tartozik és, hogy melyik kupacba. Amikor elkezdődött a tanév csak fokozódott a helyzet. Aki valahova tartozott annak esze ágába sem volt nyitni a többiek felé, de akik nem nagyon tartoztak sehova azok is összeálltak egy külön csoporttá azaz klikké. Azt hittem, hogy ez a helyzet megoldódik, ha bekerülünk a saját csibénkbe és kupacunkba.  Ezen a ponton sajnos óriásit tévedtem. Nem csak azért, mert nem oldódott meg, hanem mert aki eddig egy másik körbe tartozott,  de a barátaival nem egy kupacba került akkor inkább megfelejtkezett az első cimboráiról és keresett újakat  a saját kupacából, mert így valószínűleg sokkal könnyebb lesz a dolga. Ez a tényállás engem és sok barátomat elég rosszul érintett. Itt már teljességgel kizárt volt az új barátságok felfedezése. Azt vettem észre, hogy mikor az év elkezdődött hihetetlenül nagynak tűnt az évfolyamunk. 72. 72 velem egykorú ismeretlen ember. Aztán lassan megismertem mindenkit és már nem is tűnik olyan nagynak ez a szám. Ami szép és egyszerre szörnyű is ebben a dologban az az, hogy minden társaság más-más stílust képvisel. Ez azért is rossz, mert itt látszik, hogy nem tudunk barátkozni olyan taggal, aki eltér a sajátos szokásainktól és más dolgokat helyez előnybe.

 

 

 

Vélemény egy másik szemszögből:

 

Az évfolyamunk már most klikkekre oszlott.

Nem értem mi lehet ennek az oka talán az, hogy 72 ember között nem alakulhat ki olyan szoros kapcsolat, mint 2-3 személy között. Bizonyosan amiatt is van, mivel a gólyatáborba külön házakban voltunk, külön asztalnál ettünk, különböznek az érdeklődési köreink és még sok más indok. Viszont úgy gondolom, hogy a társaságnak egy kicsit összetartóbbnak kéne lennie.

Az évfolyamon több csoport alakult ki akiknek más az elképzelésük arról, hogy mit lehet tenniük és mit nem. Ha szám szerint kéne megneveznem a lányok között 4 ilyen csoport van.

A fiúk sokkal jobban együtt vannak, leköti őket a gépek nyomkodása vagy éppen a ping-pongozás. És mindegy, hogy mindeközben mennyit beszélnek egymással vagy hogy miről, együtt vannak és nem nézik le egymást. Ebédnél 12-en ülnek a 8 személyes asztalnál. Nálunk van, hogy valamelyik asztalnál ketten ülnek, és nem azért, mert a többiek már végeztek.

Nem szeretnék ebbe a témába nagyon belemenni, nem szeretnék senkit megbántani.

 

A klikkesedésről általában:

A klikkesedés egy normális csoportfolyamat, ami sok örömöt, sikert, önbizalmat adhat, de sok fájdalmat is okozhat. A népszerűség és a tekintély kivívása nem egyszerű dolog. A baráti társaságok alapja az egyenrangúság, az egymás közti kölcsönös érzelmek és az azonos vagy hasonló érdeklődési kör. Az ilyen körök sokkal nyitottabbak kifelé, mint a klikkek. A klikk szó egy kicsit negatív, mivel úgy hangzik, mint egy katonai szervezet. Szigorú hierarchia uralkodik az ilyen társaságokban. Nem a közös értékek a legfontosabbak, hanem az, hogy ki kerülhet be és ki nem, valamint, hogy ez minek alapján van eldöntve. A szabályokat betartók különülnek el a legjobban azoktól, akiket nem érdekelnek a szabályok. Ezek a klikkek megférnek egymás mellett, de könnyen másokat elnyomó, az egész közösséget megosztó klikkeké válhat egyik-másik, ha folyton feszegetik saját határaikat, és időről időre kiközösítenek valakit, valakiket. A klikkeknek mindig van egy főnöke aki a legszebb, a legokosabb, a legmenőbb. Tehát a klikkesedés egy hatalmi, elnyomó szerkezetű társaság. Ha ide tartozol akár ki is emelhet a porból, de tönkre is teheti a társasági életed.

 

 

Konklúzió:

 

Sokszor úgy érezzük, hogy egyes csoportok lenéznek bennünket. Nem tudjuk, hogy mit fog hozni a jövő. Lehet, hogy elkezdünk vegyülni, de lehet, hogy nem. Mi csak be szeretnénk temetni a csoportok közti árkokat. Mikor még kisiskolások voltunk a fiúkat és a lányokat választotta el egy bizonyos fal. Most pedig ez a fal sajnos a lányoknál jött elő. A csibék és a kupacok nagyjából szorosabb viszonyt ápolnak egymással, mint a klikkek. Az, hogy a kupacok és a csibék szívesen vannak egymás társaságában az jó hír, de előfordul az is ha kupacon belül nem tartják egyesek sokra a más gondolkodású lányokat és fiúkat. Talán a közös élmények majd újra összehoznak minket(témahetek, nomád, sí tábor, bécsi utazás, sulis bulik stb. ) .

 

 

Megoldás kerestetik:

Valószínűleg sokatokat érint ez a téma amit itt leírtunk. Kérünk titeket, hogy írjátok le kommentbe, hogy ti mit gondoltok ezzel kapcsolatban. Ha tudtok valami megoldást akkor írjatok hátha közösen meg tudjuk valósítani!

One comment on “Évfolyamunk felosztva

Vélemény, hozzászólás?