Boyhood (Sráckor) kritika – Spasic Fábián és Madár Kata

Boyhood – Sráckor kritika

írta: Madár Kata és Spasic Fábián

 

Nagy várakozásokkal ültem be a Sráckorra, de sajnos óriásit kellett csalódnom a filmben. Korábban mikor hallottam, hogy 6 jelölésből, csak egyetlen egy díjat nyert el a film, nem teljesen értettem, hiszen mindenki áhítattal beszélt a róla: az évtized filmje, ilyet még nem láthattunk. A film egyik (vagy egyetlen?) hibátlan része a színészi játék, nem véletlen, hogy a film egyetlen Oscar-díja Patricia Arquette színészi játéka miatt járt, ami egyszerűen tényleg lenyűgöző volt. És körülbelül ennyi is volt a pozitívum.

A film ettől kezdve hemzsegett a hibáktól. A legnagyobb hibája a történetmesélés volt, amely katasztrofálisra sikerült. Néha félórán át egy napot láttunk, néha pedig pár perc alatt éveket ugrottunk. Például: ha belegondolunk, a film végéig azt sem tudtuk, hogy az anya harmadik férjével mi történt. És Bill gyerekeivel mi történt? Fontosabbnak tartotta a rendező a csőszerelő történetét, mint a szinte fogadott testvérek sorsát a vászonra vinni. Később utánanéztem és kiderítettem, hogy a könyvben a férj története le van írva:  A pasi elhagyta az anyát, mert nem bírta a gyerekeit. Ha csak a filmet nézem meg, akkor nem, hogy az okokat, azt sem tudom meg, hogy alapból mi történt: elváltak? Meghalt? Illetve megemlítik a filmben, hogy házasok voltak ugyancsak ezzel a férfival, de ez is csak a vége felé derül ki.

Egyetértek azzal, hogy ha egy film minden részletbe belemegy, az nem jó, de ez már felszínesség, akár mondhatnám azt is, hogy hanyagság. 12 év sok idő és nehéz 2 és fél órába tömöríteni, de nem lehetetlen, elég megnézni a 12 év rabszolgaságot: tökéletes történetmenet és kivételesen jó rendezői munka. A Sráckorban nagyon nehéz volt nyomon követni a karaktereket, ha egy percre lemaradtunk egy fél mondatról, lehet, hogy a film felét nem értjük, és nincs emlékeztető, nincs segítség a rendezőtől.

Emellett muszáj elmondanom, hogy Lorelei Linklater-féle Sam karakter volt szerintem a második legjobb játék az anya után, mert bár nem volt annyi játékideje, ettől függetlenül olyan természetesnek tűnik a filmben, mintha már évek óta ismernénk.

A másik fatális hiba, hogy előkészítették a terepet egy nagy csattanónak, és egyszerűen félperccel le is tudták azt. Vehetjük példának Bill alkoholizmusát: egyszer láttuk inni, és a következő pillanatban megveri a feleségét, aztán egy dobálózós jelenet, és az anya elviszi a gyerekeket. Engem érdekelne, hogy mi kényszerítette Billt arra, hogy alkoholba fojtsa bánatát: egy iskolai probléma, esetleg az, hogy fogadott gyermekei nem tekintették apjuknak? A film ilyenekre nem tér ki, és ez nem jó, mert így én ezt a filmet soha nem fogom tudni teljesértékű filmnek tekinteni, csak a könyvel együtt.

Nagyon tetszik, hogy nem szab határokat, és képes hihetetlen merészséggel beszélni arról, hogy a családon belüli erőszak igenis nagy probléma itthon is és Amerikában is, és igenis beszélni kell róla.

Vélemény, hozzászólás?