Boyhood kritika – (Rafai Benedek cikke)

Hálát adok az égnek, hogy társaságban nézhettem meg ezt a filmet, mert, ha egyedül kellett volna végigülnöm egy három órás (bezony) filmet, amiben 35 percnyi történet van felhígítva némi szénsavas vízzel és a cselekmény szempontjából teljesen felesleges jelenetekkel. Ez most valószínűleg kiábrándított a filmből, azt hiszed elvesztegetett idő a megtekintése, de a következőkben részletezem, hogy miért is érdemesebb figyelmet fordítani rá, mint mondjuk ostoba cikkeket olvasni egy nevenincs weboldalon.

Még a cselekmény részletezése, vagy a filmhangulat felvázolása előtt tisztáznunk kell, hogy a Boyhood gyakorlatilag egy új filmtípus legelső teremtménye, melynek lényege, hogy egy bizonyos személy életét követi nyomon, minden konfliktusával, véleményével, és, ami a legfontosabb: a vélemény változásával, ahogy az egyre érettebb lesz, hősünk növekedésével. Ezt a Boyhood tökéletesen mutatja be, és növeli a film értékét az, hogy tényleg nyomon követték a gyerek életét, és tényleg ugyanaz a színész alakította 8, és 17 éves korában is. Ennek a filmnek a forgatási ideje durván 12 év, ez pedig példátlan teljesítmény a filmiparban.

De, ha ilyen elképesztő a felhajtás körülötte, akkor miért lehet rajta mégis bealudni? Túl hosszú! Gyerekek, én láttam a Gyűrűk ura bővített verzióját, és esküszöm, hogy az nem volt ilyen elképesztően sok egy délelőttre. Rengeteg felesleges jelenet foglal helyet, de én egyszer, és mindenkorra megmondom nektek, hogy miért. Ez a film… Egy élet! És fáj kimondani, de az életünk fontosabb eseményei sokkalta unalmasabbak, mint a kis jelentéktelen, de annál élvezetesebbek, amik rögtön elszállnak jelentéktelenségükben. Végigkövetünk egy átlagos életet. Legalábbis ez volt az alapkoncepció. De, hogy mégis csak üljön valaki a nézőtéren, megfűszerezték a sztorit válással, családi hierarchiával, és anyagi problémákkal, amik minden családban előfordulhatnak. Ettől nem lesz ez dokumentumfilm.

A hangulatról annyit kell tudni, hogy sosem igazán feszült, sosem túl vontatott, nincsenek hosszú nyálas jelenetek kegyetlenül erőltetett aláfestő zenével, hanem egy ijesztően valóságos szellemiséget lehet észrevenni, az új műfajhoz illően.

Nem mondom azt, hogy nem fogsz közben az órádra nézni, de a koncepció kétségtelenül jó ötlet, de nem a magamfajta folyamatos rohanással teli filmeket szeretőeknek nem lesz az élete filmje. Mégis bevallhatjuk, hogy megérdemli az elismerést (amit díjak formájában meg is kapott). Ám, ahogy látom, mindenkinek más a véleménye, szerintem még kell egy kis idő, hogy átgondolják.

One comment on “Boyhood kritika – (Rafai Benedek cikke)

Vélemény, hozzászólás?