A mi életünk nem is olyan nehéz… – Pusztai Pálma

Mindenki (még én is) panaszkodik, hogy mennyire igazságtalan a világ. Hogy túl sok a lecke, minden nap sportolnod kell, ki kell takarítani a szobádat, még több leckét kell csinálnod… Nagyon kevesen tudják, hogy mi nagyon egyszerűen élünk. Pár száz évvel ezelőtt  13 évesen a gyerekek már a saját megélhetésükről gondoskodtak. Vadásztak, vízért mentek (a vízforrás kb.2 km-re volt, csak úgy mellékesen), gondoskodtak a kisebb testvérükről. Engem nagyon érdekel ez a téma, és gondoltam megosztom ,hogy egy pár kultúrában milyen is volt egy 13 éves gyerek élete.

Az Indiánok:

Ők ,ahogy tudhatjátok, a mai Amerika kontinensen éltek, mielőtt azt felfedezték. Mikor egy kis indián megszületett, mindenhova anyukája vitte. Ez sajnos nagyon sokszor a kisbaba halálesetéhez is vezethetett, mert egy újszülött csecsemőt a kosznak és hidegnek kitenni elég veszélyes volt. A gyerekek elnevezése is nagy szerepet játszott. Általában a személyiség kialakulása után nevezték el. Mikor kb. annyi idősek voltak mint mi, nem kellett suliba járniuk de muszáj volt tanulniuk. A fiúknak a férfiakat, a lányoknak a nőket kellett követniük minden nap. Azon kívül történeteket hallgattak az idősebbektől, amiket utána nekik is tovább kellett adni. Amit igazán nem sajnálok tőlük, az az, hogy ha rosszul viselkedtek, vagy elszúrtak valamit, akkor nagyon komoly büntetést kaptak. Manapság a szülők maximum szobafogságra ítélnek egy életre. Itt viszont, nyíltan kiállították az egész törzs előtt, és ott megalázták (idősebbek és gyerekek egyaránt). Viszont aki engedelmeskedett, és mindent jól csinált, azt az egész törzs előtt dicsérték. A felnőtté válás is kb. ebben a korban történt. Ez úgy zajlott, hogy a gyereket kiküldték egyedül a vadon közepébe, és addig nem jöhetett vissza, amíg nem volt semmilyen látomása.

http://www.ducksters.com/history/native_americans/life_as_a_native_american_child.php

Az Afrikaiak:

Az Afrikaiaknak nem csak régen volt szörnyen nehéz az életük,hanem manapság is. Gondolj bele, felnőttnek is nagyon nehéz, hát még a gyereknek! Nagyon nincs semmijük : se étel, se víz, se játékok, se gyógyszer, se otthon. Ezek e gyerekek röpdösnének az örömtől, ha járhatnának iskolába. Hát ha még olyanba járhatnának , mint az AKG! Ott a gyerekek 20%-a nem éri meg a 6 éves kort. Azok a szerencsések , akik mégis megérik, azoknak legnagyobb valószínűséggel nincsenek már szüleik sem.

http://www.abaana.org/africas_children__struggling_to_survive.php

Az Ősi Japánok:

Náluk sem volt egyáltalán egyszerű az élet. A higiénia hiánya miatt nagyon sok volt itt is a haláleset a kisgyerekeknél. A gazdagabb családoknál (ellentétben a legtöbb másik kultúrával) inkább lányoknak örültek, mert reménykedtek benne, hogy egy gazdagabb családból egy fiú majd elveszi. Viszont, az újszülött gyerekeknél az első 30-33 napban a gyereket nem láthatta a világ. Csak utána vihették ki az utcára, és vihették el a paphoz, aki hivatalosan is családtaggá tette. Amikor a gyerek 6-7 éves lett, akkor avatták hivatalosan is felnőtté. Viszont addig amíg nem költözhettek el, amíg nem házasodtak. A tanulás meg még jobban erőltették mint manapság.

https://itsfuntime8.wordpress.com/2015/04/23/childhood-in-ancient-japan/

Ennek az egésznek a bemutatásával csak azt szeretném kihangsúlyozni, hogy nálunk vannak sokkal szerencsétlenebb gyerekek.

Vélemény, hozzászólás?