13

Dotya csibe – Vezércikk

13 Mond nektek ez a szám valamit? Csak olyan szám, mint a többi, vagy netán inkább egy misztikus, ijesztő, szerencsétlen szám? A mai világban már igen kevés ember hisz benne, hogy a tizenhárom valóban szerencsétlenséget, halált hoz, de régebben nagyon-nagyon sokan elhitték, hogy ez így van. Meglehetősen rossz lehetett ezekben a vészterhes időkben tizenhárom évesnek lenni. Valószínűleg a tizenharmadik születésnapján figyelmeztettek rá mindenkit, hogy az elkövetkezendő egy évben bármikor meghalhat valami szörnyűséges szerencsétlenség által, és a sorsa elől semmiképpen nem menekülhet, még ha világ végére megy, ott is utoléri a szörnyűséges végzet, vagy minimum valami iszonyatos baleset. Aztán, ha ezek közül valamelyik tényleg megtörtént, akkor szomorkodhatott, ha mégsem történt meg, akkor örülhetett.

Annak ellenére, hogy egyre kevesebben hisznek benne igazán, a tizenhármas szám kultusza megmaradt, és sok helyen emlegetik- félig viccesen; sok babonához kötődik.

A legismertebb, tizenhármas számmal kapcsolatos hiedelem talán a péntek 13-a. Ez a „szerencsétlen nap”, amikor az átlagnál is több szerencsétlenség érhet minket, főleg, ha még egy fekete macskával is összefutunk, mint például Romhányi József egyik versének főszereplője, a fekete macska, aki átszaladt saját maga előtt az úton, emiatt leszakadt a farka. ( A vers teljes szövege). A péntek maga eleve szerencsétlen nap, mivel Jézust ezen a napon feszítették keresztre, és Káin is pénteken ölte meg Ábelt a Biblia-kutatók szerint. A modern világban igen kevesen félnek a péntektől, manapság inkább mindenki tűkön ülve várja minden héten, hiszen utána következik a hétvége.

clip_image001

A következő babona a „tizenhárom ember egy asztalnál”- szituáció. Ez főleg a Bibliából ered, ahol az utolsó vacsorán tizenhárom ember ült az asztal körül: Jézus és a tizenkét apostol. Ez után, mint az közismert, Jézust keresztre feszítették (ráadásul pénteken). Ez mindenképpen szerencsétlen dolog, és érthető, hogy az emberek miért kezdtek el emiatt rettegni a tizenhármas számtól. Ám az asztalos babonához van némi köze a londoni Savoy hotelnek is. Ezen a helyen vacsorázott egy sikeres expedíció utáni hazatérése előtt 1898-ban a Woolf Joel nevű gyémántmágnás néhány barátjával együtt. Eredetileg tizennégyen lettek volna, de az utolsó pillanatban egyik vendége lemondta a vacsorát, így kénytelen-kelletlen tizenhárman ültek le az asztal köré. Többen is mondták, hogy ez szerencsétlen dolog, sőt, azt is, hogy aki elsőnek áll fel az asztaltól, az fog meghalni elsőként. Joel volt az, aki elsőként felemelkedett a lakoma mellől, de ő nem volt babonás, csak legyintett a dologra. Néhány hét múlva lelőtték.

clip_image002

Az utolsó vacsora Leonardo da Vinci festményén

 

Az étteremnek ezek után sajnálatos módon igencsak csökkenni kezdett a népszerűsége, így ki kellett találni valamit, hogy ha tizenhárman akarnak egy asztalnál ülni, akkor mégse üljenek ott tizenhárman. Először az volt a megoldás, hogy a hotel személyzetének egyik tagja ült oda hozzájuk, de ezt az ötletet valamilyen okból senki sem preferálta, így kellett egy másik megoldás. Ez a megoldás végül Kaspar lett, a körülbelül egy méter magas, platánfából készült macska (még az is lehet, hogy egy méter és 13 milliméter, jaj!), akit mindig, valahányszor tizenhárman akarnak egy asztalhoz ülni, odaültetik tizennegyediknek. De nem csak úgy odapakolják ám, rendesen terítenek neki, kínálgatják az ételekkel, minden, ami egy rendes vendégnek jár! Ez az ötlet már sokkal nagyobb népszerűségnek örvendett, maga Sir Winston Churchill minden egyes, a Savoyban tartott fogadásán odaültette az asztalához a cicát, még akkor is, ha nem tizenhárman voltak.

clip_image003clip_image004

Kaspar, a Savoy macskája

 

A rettegés és a babona eredetének máig nincsen egyértelmű magyarázata. Egyrészt ott van az utolsó vacsora, amint már említettem, ami a Bibliához kötődik. Viszont Hammurápi törvénykönyvéből is hiányzik a tizenhármas pont, így a babona a kereszténység előtt is létezett már. Egyes magyarázatok szerint a tizenháromtól azért tartanak, mert egy évben ennyi telehold van; ezt már Hammurápi idejében is észrevehették.

Annak ellenére, hogy elég kevesen tartanak valóban a számtól, sok helyen általában nagy kegyesen ki szokták hagyni a számozásból: nincs tizenharmadik emelet a szállodákban és felhőkarcolókban, nincs tizenharmadik sor vagy szék a mozikban, színházakban, repülőkön, nincs tizenhármas vagon a vonatokon, nincs 13-as számú autó az autóversenyeken, nincs 13-as számú kabin a hajókon, nincs 13-as számú terem vagy iroda a hivatalokban, nincs 13-as számú ház az utcákon, csak hogy egy pár példát említsünk. Ezek a babonás embereknek megnyugvást adnak, akik nem babonásak, azok pedig nevetnek egy jót, mert tudják, hogy ami tizenharmadik, az tizenharmadik akkor is, ha tizennegyediknek mondják.

Vagy éppen tizenhárom és felediknek, ugyanis témahetünk témája nem pont a tizenhárom, hanem a tizenhárom és fél. Hát, a tizenhárom nagyjából ennyi. És hogy mi a helyzet a féllel? Nos, azzal kapcsolatban nincsen semmiféle babona. Sok épületben van félemelet, a földszint és az első emelet között, a fele-fele arány pedig mindig mindenkinek kedvező volt. Feledik nap vagy feledik szoba, esetleg feledik házszám sincsen. Így hát a féltől nem kell félni. Bár azt azért kétségkívül meg kell jegyezni, hogy ha egy asztal körül pontosan fél ember ül, akkor oda bizony még tíz Kaspar is kevés, hogy megmentse a helyzetet. Fél ember egy asztalnál már régen rossz.

 

Források:

 

www.wikipedia.org

http://www.purr-n-fur.org.uk

 

Vélemény, hozzászólás?